Shadowrun Returns
Már egy jó ideje szemezgetek a játék kipróbálásával, és nemrég be is fejeztem. Nem volt egy túl hosszú RPG, nem is volt túlzottan érdekes története, meg könnyű is volt vmelyest (habár csak magamat okolhatom miatta, eszerint nem normálon kellett volna kijátszani), de összességben nem bántam meg, hogy kipróbáltam. Nem ismerem annyira a Shadowrun univerzumot, ez pedig egy jó kezdési pont mindenki számára. A látványvilág nem a legszínvonalasabb, de jól hozza a sötét cyberpunk hangulatot, ami elég is neki. Az előzőleg problémák nagy része főleg az egyszerűségből adódik. A történet bár jól bemutatja a világot, ám ezt sablonokkal és kiszámítható cselekménnyel teszi. Példának okáért egy sorozatgyilkos legújabb áldozatának a helyszínelésénél lehet beszélni egy orvosi köpenyt viselő NPC-t, akire azt a leírást kapjuk, hogy a legrondább elf, akit valaha láttunk, aki emellett tesz egy sejtelmes megjegyzést is, mielőtt elrohan. Hmm, vajon ki lehet Ő? Meg vajon a játék elején említett jótékonykodó vallási szervezet vajon később kap-e vmi szerepet? Szal ki lehet találni, hogy merre fog menni a sztori. Sajnos a karakterek is sablonok, és bár kapnak jó szövegeket, mégse hagynak maradandó nyomot. A történet szempontjából a játékmenet se túl érdekes. Nagyon lineáris egy szerepjátékhoz képest, minimális mennyiségű mellékküldetés van, úgyhogy csak a fő sztoriszálra lehet hagyatkozni. A küldetések elvégzéséért kapott karma pontokat bőkezűen adományozza a játék, ami egyrészt jó, mert legalább gyorsan fejlődik a karakterünk, másrészt viszont sokszor tűnt úgy, hogy azt a mennyiséget nem érdemeltem ki. A karakterfejlesztés egyszerű és érthető, és meglepő módon még rugalmas is, nagy szabadságot ad, hogy milyen karakterrel szeretnél menni. A vehető tárgyak száma limitált, igazi választék nincs, társainkat nem lehet felszerelni, de úgy igazából társaink sincsenek, mivel többnyire csak noname muksókat vihetünk magunkkal küldetésekre (pár kivétellel persze). Magát a harcot az XCOM-éhoz tudnám hasonlítani, csak sokkal könnyebb, legalábbis a lőfegyverekre tápolt karakteremnek az volt. A jó sok "negatívum" ellenére azonban mégsem éreztem rossznak a játékot. A harc szórakoztató volt, jó volt fejleszteni a karakterem, jó volt megismerni ezt a világot. Szal elvoltam vele. Nem egy nagy szám, de kezdésnek nem volt rossz. Remélem a folytatás kicsivel jobb lett.
Broken Age
Szóóóóóóóval...elég nagy a negatív visszhangja a játéknak, és most már értem miért. Egy elég kellemetlen kettősség van jelen benne, ami sajnos nem a két karakter történetére bontható szét, hanem a játék két felére. A története jól indul, van két karakter, akik változtatni szeretnének körülményeiken. Az egyik szeretne kitörni a túlságosan aggodalmaskodó számítógépe markából, a másik pedig egy a világát veszélyeztető szörnyet szeretne megölni. Mindkét sztoriszál érdekes, számomra meglepő módon a lány, Vella történései fogtak meg, ami valszeg amiatt van, mert a világának több helyszínét járja be, mint az űrhajójába zárt fiú, Shay. A játék első felének a nagy problémája csak annyi, hogy maguk a feladványok, a kaland pofonegyszerű. Ez nem egy óriási negatívum, kellenek az ilyen játékok a fiatalabb korosztálynak, csak a régi motorosoknak ez csalódást okozhat. Lényeg azonban az, hogy a játék első fele mondhatni rendben van. Aztán a második fele számomra vhogy elrontotta az egész élményt. Először is a játékmenet nehezebb lett, több tárgyat kellett felvenni és használni, több a feladvány...csak sajnos az idegesítő fajtából. Megmaradtak még az egyszerűbb feladványok is, de akadtak olyanok is, amelyek feleslegesen megkombinálták a teljesen egyszerű megoldást. Olyan feladvány is van, ahol a két karakter között kell váltogatni, mert a másiknál van a megoldás. A probléma ezzel viszont az, hogy ezekre a megoldásokra saját maguk jönnek rá, miközben ez lehetetlen lenne. Logikátlan. A történet pedig...végülis megcsavarták pár dologgal a sztorit, csak azok kb. a semmiből jönnek, az első felében felvetett kérdésekre lennének a válaszok, csakhogy azok még több kérdést vetnek fel, választ pedig nem kapunk. A vége pedig nevetséges, mivel semmiféle lezárást nem hoz. Van még mindig egy veszélyforrás, ami mindkét karakterre kihatna, de az elfelejtődik. Ez a második fél pedig rávilágít sajnos arra a fontos tényre, hogy a karakterek nem túl érdekesek, se nem viccesek. A látványon kívül (ami tényleg pazar, a játék legerősebb pontja) nincs semmi, ami maradandót hozna. Ez már nagy probléma. Játszható a cucc, kisebbek jól elszórakozhatnak vele, de igazán maradandó élményt csak a lezárásával hoz. Csalódottságot.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
Azért kicsit túlzok, de viccesnek érzem, hogy kb. több időt töltök el Heoiban a különböző NPC-kel való beszélgetésekkel, mint mondjuk a küldetésekkel.
