A magyar labdarúgó válogatott

Az EB-n is csak egyszer sikerült nyernünk, a csoportelsőségünk a többi meccs számunkra kedvező alakulása, valamint egy formán kívüli Portugália és Ausztria miatt történt. A Belgium elleni mérkőzés megmutatta, hol van valójában a helyünk egy komoly csapattal szemben - természetesen a 4 gólos különbség túlzó volt, a 3:1 sokkal reálisabban tükrözte volna a mérkőzés képét. Itt - és a portugálok elleni csoportmeccsen is - erősen kiütközött, hogy egyrészt végre jó és szép focit tudunk játszani, ki tudunk alakítani komoly támadásokat, gólhelyzeteket, egy nálunk papíron sokkal erősebb csapatnak is végig egyenrangú partnerei tudunk lenni, nem szarunk be attól, hogy Ronaldo a pályán van, ugyanakkor ennek az az ára, hogy a védelmünk rendkívül sebezhető és sűrűn előfordulnak egyéni hibák is.

A Storck-csapat tehát támadásban, játékképben nagyon sokat fejlődött a Dárdai-csapathoz képest, aki letette a küzdeni akarás alapjait, valamint ott a védekezésünkön volt a hangsúly, de ennek rovására ment a támadójátékunk. Viszont ekkor is csupán döntetlenekre voltunk képesek hozzánk hasonló erejű, vagy jobb csapatokkal szemben, így sztem pozitívum, hogy Storcknál sokkal szebb lett a játékunk. A norvégok elleni pótselejtezők és az Ausztria elleni EB-meccs kiugró eredmények voltak. A realitás a többi mérkőzésünk eredménye.

Én épp emiatt nem estem hamis reményekbe az EB-után sem. Nagyszerű, ami ott történt velünk, de helyén kell kezelni a dolgot. Én már ennek nagyon örülök, hogy részese lehettem az életem során egy ilyen élménynek, amikor büszkén lehettünk magyarok egy Európa-bajnokság során. Ilyen fociról pár évvel ezelőtt még csak nem is álmodhattunk. Lett arca, tartása, játékstílusa, küzdeni akarása a válogatottunknak. De jelenleg ez a maximum, a továbbfejlődéshez az utánpótlásképzés gyökeres átalakítása és a klubcsapataink jelentős megerősítése szükséges. Ezt Storck is megmondta és ez egy nagyon hosszú folyamat, melynek sajnos még az elindításához is sajnos nagyon sok hiányzik és teljes szemléletmódváltásra lenne szükség, amire vajmi kevés esély van a jelenlegi vezetők, edzők, "szakembereink" kiöregedéséig.

Mellesleg Infantini elgondolkodott a 48 csapatos vb gondolatán, így lehet, hogy nemsokára oda is ki fogunk végre jutni. (Máshogy jelenleg nincs esélyünk, ahogy az EB-re sem lenne a korábbi 16 csapatos rendszer esetén.)

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Köszi srácok a válaszokat-hozzászólást-infókat, sikerült erőt merítenem belőlük – hiszem nem tagadom, hogy tegnap rendesen elkeskenyedtem a győzelmünk dacára, pontosan azon technikai hibák/problémák miatt, amit lent is részleteztetek. (nem egy pillanat volt a kapunknál, amikor meghűlt bennem a vér). A hozzáállással, küzdeni akarással tényleg nem volt probléma, hiszen odatették magukat - ezt látni lehetett – csak hát az említett többi..
Az EB-n olyan élményt kaptam a csapattól, amit nagyon régóta már, hogy nem éltem át (utoljára ilyen lelkesedés, öröm még Nyilasi Tibi, Törőcsik Andris, Fazekas Laci idejében volt bennem).
Nyilván nem kezdtem el légvárakat építeni, és szembe menni a realitásokkal, de az EB után óhatatlanul jött bennem egy ilyen „még többet, még jobban” -szerűség, amit lehet túlzott elvárásnak is fordítani, ami nem helyes, belátom.
Azt viszont szeretném, ha kis lépésekkel is, de tovább fejlődjön a foci nálunk, és legyen miért lelkesednem a jövőben is.

"..jogában áll, hogy eszméletlen maradjon.. bármit is mond, senkit se érdekel.."