The Witcher 3: Wild Hunt

Ilyenkor mindig megnyugszok egy kissé, hogy talán nem én vagyok a láma, hogy évek óta nem tudom befejezni a Witcher 2-t. Az elsővel jól elvoltam, a könyveket is imádtam, de a kettessel egyszerűen nem haladok. Viszont megfogadtam, hogy addig nem kezdek bele a hármasba, amíg végig nem vittem a második részt, úgyhogy ha fene fenét zabál is, ez lesz a házi feladat 2017. első hónapjaiban.

Addig viszont a youtube videókkal vigasztalom magam, és azok alapján hihetetlenül jónak tűnik a hármas, persze itt elsősorban a történetre gondolok, mert a játék mechanikáját a videók alapján nem tudom átélni. Az biztos, hogy azzal, hogy végre behozták Cirit, engem már a promóknál megvettek. A könyvekben olyan központi szerepet tölt be ez a lány, és annyira szorosan kapcsolódik Geralthoz, hogy hogy nélküle a játékok sem lehetnek teljesek.

Az a baj, hogy az első két Witcher után (az elsőt én imádtam, a másodikat kevésbé) az ember nem is sejti, hogy micsoda élmény vár rá, amikor elkezdi a Wild Huntot Semmiféle cikk vagy videó nem tud rá felkészíteni, hogy mekkora élmény jön, milyen színvonalon.
Én nagyon komolyan mondom, hogy bár a fix főszereplővel bíró rpg-k nem a kedvenceim, mégis azt gondolom, hogy a Witcher 3 a valaha elkészült legjobb videójáték. És nekem is ilyen Arcanumok, meg Planescape Tormentek, Baldur's Gate-ek vannak a dobogón mellette, nem a Super Mario.

(viszont most sikerült eladnod egy fél mondattal ezt a PoE-t, töltöm is )

Respect is not given. It's taken.

Nálam is ott figyel a GotY kiadás. (Még tavasszal megvettem az alapot a GoG-on egy akcióban, de nem kezdtem bele az "időhiány/megveszem a kiegeket is előbb" kombó okán. Azután megtörtént a vásárlás, a GoG pedig valamikor ősz végén update-elte a játékomat GotY változatra, meghagyva egyébként az eredeti verziókat is mellette.)
Viszont valahogy a stílushoz most nincs kedvem. A fél órára-órára leülök a gép elé, ha van időm, de ugyanakkor folyamatosan agyalni kell a karakter építésén jellegű ARPG-k pörögnek most nálam már közel egy éve. Úgy nyár végéig a Grim Dawn volt ez, ősz vége óta pedig totál magába szívott a Path of Exile (per pillanat szerintem toronymagasan a stílus legjobbja ez a játék)!

De a Witcher3 érlelődik szépen azért, és ha megjön az "ihlet", akkor belevetem majd magam én is. Szigorúan a legdurvább nehézségen, ahogy McCl@ne is ajánlotta. Amúgy is, egyre kevesebb új játék fog meg. (A Torment: Tides of Numenerát nagyon várom, de ezzel kb. teljes is a lista; a Tyrannyt pl. be sem szereztem még, és nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán be fogom. Valahogy a Pillars of Eternity-vel is úgy voltam, hogy nagyon tetszett, überkirály, legalábbis a játék feléig, majd ez a lelkesedés szépen kezdett csökkeni... a játék mechanikussá vált, a lore egyre terebélyesebbé, de az alapszituációhoz képest nem izgalmasabbá... mindent egybevetve jó élmény volt végigjásztani... ám azt vettem észre, hogy egyszerűen képtelen vagyok újrajátszani, pedig megvan a teljes kieg is, amit végig kellene vinni. 20-30 játékóra után mindig érzem, hogy kezdek beleunni. Ilyen azért a BG sorozatnál sosem volt. Na de nagyon eltértem a tárgytól.)

Endure. In enduring, grow strong.

A sok Witcher veteránhoz lenne egy (itt) kicsit ciki kérdésem:

Itt figyel a polcon egy fóliás Wicther 3 Goty PS4 verzió. De nem merek bele fogni mivel van egy kis bibi!
Sajnos csak az első rész első fejezetét vittem végig 2-3 alkalommal jó sok éve. És imádtam ugyan, de akkoriban egyéb elfoglaltságaim miatt mindig megszakadt a közös jövőnk a játékkal. Aztán a második részt már azért el sem kezdtem mert gondoltam majd egyszer még pótolom az elsőt. De ez azóta sem történt meg sajnos.
Ezért a kérdésem, hogy így egy nyúlfarknyi 1. és nulla 2. rész tudással mennyire értelmes dolog belefognom? Sajnos az előző részek pótlása idő és platform hiány miatt közel lehetetlen. Esetleg van valami szép felzárkóztató írás vagy videó ami szintre hozna?

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”