Üdv hölgyek és urak. Most egy ültömben végigjátszottam az Orwell című játékot. A legőszintébben javaslom mindenkinek. Aki csak egy kicsit is érdeklődően és nyitott szemmel, vagy épp paranoiásan tekint bele a világba, az ezen játékon keresztül olyan görbe tükröt lát, ami nagyon megragadhatja. Az alkotók szerintem merészen nyúltak a lehallgatás témájához, s a játék nem csak tökéletesen reflektál az amerikai Patriot Act-ra, de a sajnálatos események miatt a minapi (2017.06.05) aktualitásra is, miszerint a britek közbiztonság és antiterrorizmus zászlaja alatt meglehet nekimennek a szabad internetnek; korlátozni és (még jobban) lehallgatni akarják azt.
Kicsit előreszaladtam. Hogy miről is van szó a játékban. Egy törvénytisztelő honpolgár bőrébe bújunk, aki a mindent látó és halló állam szolgálatába áll - valójában ő lesz az állam szeme és füle. A pártállami idők házmesterei lehetünk, csak épp szó szerint napjainkban.
Az Orwell nevű - egyfajta Homeland Security - szoftvert használva egy rejtélyes bűncselekmény nyomába kell erednünk, s közben lehallgatni és feltörni mindent, ami elénk kerül. Tartótisztünk újabb és újabb erőforrásokat biztosít számunkra, hogy minden potenciális gyanúsítottról bizonyítékot és terhelő adatokat gyűjthessünk; és annyi mindenhez hozzáférünk, hogy végül mindenki gyanúsítottá válik. És ha valaki belekerül ebbe az orwelli rendszerbe, annak már nincs menekvés - a rendszer nem feledkezik meg róla, hanem könyörtelenül utánanyúl.
Aggódtam, hogy nagyon döcögős lesz a játékmenet, de szerencsére nem a megoldhatatlan rejtvényekre helyezték a hangsúlyt, hanem a gördülékeny történetre és a hangulatra. Nem kell keresgélni a nyomokat, mert egyszerűség kedvéért a megfelelő helyen keresve, megjelölve kapjuk azokat - ettől csak könnyebb, haladósabb a játék, nem von le értékéből. Aztán eldönthetjük (legalábbis olykor), hogy melyik nyomnak mekkora figyelmet szentelünk.
Bizonyos mértékben döntéseinknek súlya van. Vannak irreleváns, félrevezető információk - de egyszerűen ki is hagyhatunk bizonyos dolgokat. S egyes, egymásnak ellentmondásos bizonyítékok közül is magunk választhatunk. De ha bekerült valami a rendszerbe, nincs visszaút. Többféleképp alakulhat a vége a történetnek.
De nem is a vége a feltétlenül lényegi eleme a játéknak, hanem a légkör, amit megtapasztalunk. Nyomasztó, megalkuvó, gyanakvó, önigazoló és zsarnoki. Orwelli. Volt egy pillanat, amikor belegondoltam a játék és a magunk világa valóságába, s elfogott a hányinger.
Óhatatlanul is fel kell merüljön a játékosban és emberben a kérdés, hogy hol a határ. Meddig húzódik a titkosszerű szolgálatok szükséges tevékenysége, mely jobbá és biztonságosabbá teszi világunkat, s honnan kezdődik az emberi szabadságjogok sárba tiprása és a gondolatrendőrség megalakítása. Szerintem ahány ember, annyi válasz a kérdésre. Magam részéről úgy vélem, nincs egyértelmű határvonal, nem lehet meghúzni egy vonalat, hogy eddig nyugodtan, de ne tovább. Van egy szürke zóna, ahol már az alapvető szabadságjogok is csorbulnak és elvesznek, de még igazolható a szolgálatok tevékenysége. Nincs arról illúzióm, hogy mai világunk már ne ebben a szürke zónában mozogna. De igyekezzünk hinni abban, hogy ebből a szürke zónából nem fordulunk át újra a totalitárius rendszerek világába.
Ugyanakkor, ha elég paranoiás vagy, akkor úgy is nézheted, hogy "azok" nem fognak kilépni a szürke zónából, csak a szürke zónát fogják egyre szélesebbre és szélesebbre tágítani - és mindezt úgy, hogy a megígért biztonságot remélve épp maguk a lehallgatást elszenvedők fogják azt követelni.
Érdemes végigjátszani. Ha bennem ily gondolatokat vetett fel, akkor talán mást még jobban elgondolkodtathat.
Legyen ez a játék egy figyelmeztetés a játékosnak, s neked, ki e sorokat olvasod. Jusson eszedbe, hogy bármit is mondasz (nyilvánosan, vagy telefonban), írsz, posztolsz, fényképezel - annak nyoma marad. Impulzívan, indulatból, meggondolatlanságból, vagy akár viccből tetted - minden visszaüthet rád. Egy olyan világban élünk - inkább, úgy fogalmazok, hogy egyre inkább olyan világban élünk - hogy valaki mindig figyel.
Búcsúzóul (a nem mai korban élt) Benjamin Franklin szavait idézem, már-már vitaindítóként:
"Those who would give up essential Liberty, to purchase a little temporary Safety, deserve neither Liberty nor Safety."
ui.: Ugyanitt üdvözlöm a TEK és AH munkatársait..
