Elképesztő ez a játék. Egyszerűen olyan hangulata van, ami egyrészt rátelepszik az emberre, másrészt árad belőle a közép- és kelet-európaiság, amit úgy hiszem, a lengyelek mellett mi tudunk igazán átélni.
Nemcsak azért, mert párhuzam vonható a szláv és a magyar mondavilág között, annak fojtogató, sűrű erdeivel, babonáival, mítoszaival, szörnyeivel, hanem azért is, mert Velenben kb. az megy végbe, amit a lengyelek és magyarok megéltek a történelem folyamán többször is: idegen hódítók idegen hódítása.
Sapkowski ideát, és ennek folyományaként a CD Projekt Red azt csinálta a high fantasyval, mint G.R.R.Martin odaát, fogta a high fantasy toposzait, népeit, lerántotta a low/grimdark fikció szintjére, összeötvözte a kelet-európaisággal, annak öntudatlanul beleivódott történelmi múltjával és mítoszaival, és ez, ha gyerekként imádtuk a népmese-gyűjteményeket, akkor az egy elképesztő plusz hangulati réteget ad, főleg úgy, hogy itt nemcsak fekete és fehér árnyalat van.
Az újraértelmezett és új formába öntött Jancsi és Juliska meg a mézeskalácsház a boszorkánnyal történetszál, aztakurva (és nem vagyok biztos benne, ha a suttogó -nem akarok spoilerkedni- útját választom, és a nem boszorkányokét, jobb lesz a dolgok kimenetele, pedig ez így adott egy erős gyomrost), és még csak most fogok bele a báró történetszálába, Keira mellékszálát kivégeztem, meg egypár hirdetőtáblás és úton belebotlott küldetést és kb. harminchat óránál tartok, a Velen rész kb. felét jártam be, tele van kérdőjellel a térkép.
Már az első rész is tíz éve iszonyú hatással volt az emberre, rám is, még mindig emlékszek rá, Suceenek köszönet, mert így bezsákolhattam a GoG féle verziót, nekem a két hónapja végigvitt második rész is lehengerlő volt, mert érződött, hogy itt komoly döntések kimenetelei forognak kockán, de ez a harmadik rész, elképesztő.
Szóval minden egy forintot megért, olyan, mintha egy jó könyvet olvasnék, és szerencsére történet- és karakter-orientált játék.
