The Witcher 3: Wild Hunt

Egértorony elsőre engem is (és ha jól emlékszem anno szinte mindenkit) megszívatott. Igazi következménye nem lesz a szabadulásnak, inkább csak a tudat. Keirát jól intézted.

Banyákról nem írok részleteket, csak egy megnyugtató kacsintást tudok adni. A kisebb rossz nem véletlenül lett az egyik jelmondata a szériának. Lesznek még hasonló dilemmák; melldöngetve lovagoskodni a "jó" döntés mellett vagy hagyni csörgedezni a fosfolyót a saját medrében.

Az egértoronyban sajnos bevettem a meggyötört szellem történetét, és elvittem a csontjait a kedvesének, aki meghalt, a lidérc meg elment pusztítani a világba. A vacsorát követő szembesülés során, mikor Keira az emberkísérlet jegyzeteivel Radovidnál akart kalapolni, ott sikerült meggyőznöm, hogy inkább menjen Kaer Morhenbe, ott el lesz Lamberttel, de legalább nem égetik meg máglyán, a jegyzeteket meg elvettem.

A vasorrú banyák Fúriák esetében pedig végeztem az önmagát elátkozott druidának mondó lénnyel, mondván, nincs, ami bizonyítja az állításait, aztán megdöbbenve tapasztaltam, hogy "szépséges" Erdei Asszonyok megzabálták a gyerekeket. Valahol nem vagyok biztos, hogy a helyes döntést hoztam, hisz eleve úgy mentem végig a Csemegék Ösvényén, hogy gyerekmolesztáló, gyerekgyilkos banyákat hentelek majd jól le, azért nem ennyire egyértelmű a kép.

A három nővér az emberiség meg tündék előtti ősi valamik, akik noha kíméletlenek, kegyetlenek, van, amikor segítik az uralmuk alá tartozó terület lakóit. Van-e jogom ítélkezni efelett? De akkor is ott vannak a gyerekek...

A nővérek azt mondták még találkozunk, úgyhogy kíváncsian várom, hová fut ki a történet.