Nem hallottam a könyvről egészen addig, míg bele nem futottam a készülő filmről szóló cikkbe. Azonnal utánaolvastam és teljesen letaglózott, hogy ez az 1984-es könyv a Cyberpunk stílus atyja. Azonnal elkezdtem túrni a netet egy eladó példány után, de sajnos hiába. Így elképzelhetitek mekkora öröm volt, mikor Karácsonyra megkaptam ajándékba!
Viszont sajnos nem lehet felhőtlen az öröm, mert ez bizony nálam borzalmasan félrement.
Olyan szinten volt fájdalmas olvasni, hogy arra igazából nincsenek is szavak. A 60. oldal környékén kicsit fellélegeztem, hogy na talán sikerült megszokni Gibson stílusát, de egy 10-15 oldal elteltével ismét széthullott atomjaira és visszatért a szenvedés. Amellett, hogy rengetegen imádták a könyvet, sokan szidták is amiatt, hogy túl 80-as évek. Ezt én egyáltalán nem éreztem, viszont az író stílusát nem volt képes bevenni a gyomrom. Hálával tartozom (és tartozik minden cyberpunk rajongó!) Neki, hogy megírta és hogy megteremtette a stílust, de ez bizony egy kimondottan kellemetlen élmény volt számomra. Néhol elfogott kicsit a "Shadowrun" és "Mátrix" érzés, de ezek általában pár oldal után tovaszálltak és maradt a nyögvenyelős olvasás.
Remélem, hogy a film azért valami emészthető alakot ölt majd, a rendezői székben jelenleg Tim Miller (Deadpool) csücsül. Meglátjuk mit sikerül összehozni...
