"A marsi" után egyértelmű volt, hogy Weir második könyve is azonnal kelleni fog! Aztán jött a koppanás, méghozzá hatalmas. Nem akarom elhinni, hogy ez mind saját kútfőből származik és nem kiadói nyomásra hányta össze az egészet. Legyen egy női főhős, mert az kell ugye a népnek. Természetesen ne legyen fehér bőrű! Kerüljön bele a homoszexualitás, de persze egy rossz szót se szóljunk vele kapcsolatban. Komolyan mondom, mintha egy ultraliberális propagandakiadványt olvastam volna.
Főhősnőnk már-már zseni, de mégis lecsúszva tengeti napjait egy kanyiló vas nélkül. A feszültebb jelenetek és el vannak poénkodva, de nem a jó értelemben. A humor, amit annyira imádtam az első könyvében, az egyáltalán nincs jelen, egyetlen egyszer mosolyodtam el. A kémia és a tudomány, ami érdekessé tette és hihetetlenül feldobta "A marsi"-t, az itt csak kötelező töltelékként van jelen, mert az előző könyvben imádták, akkor ide is pakoljuk be, biztos ami ziher. Konkrétan sikerült írni egy rém gyenge Holdon játszódó krimit, ami mindenféle váratlan fordulatot és "Aztarohadt!!!" momentumot mellőz.....
Hatalmas csalódás!!! Ezt még gondolom bekajálták az emberek az első sikerén felbuzdulva, de biztosan nem rohanok megvenni a következő könyvét (már ha lesz Neki.....).
