Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Titan Quest-hez egy nagy +1 !!!

Volt pár rövidebb és egy hosszabb távú játék, amivel sikerült játszani.

A rövid távú játékok a Lucasarts két klasszikus kalandjátékának a remasterei voltak, a Full Throttle és a Day of the Tentacle. Érdekes volt játszani velük, mert bár mindkettő hasonló játékidőt tett ki (max. 5 óra), a tartalom alapján DotT mindenképp veri a Full Throttle-t. Az utóbbival játszottam először, méghozzá ez volt a legelső alkalom, és sajnos egyet kell értenem azokkal, akik a Lucasarts gyengébbik eresztésének tartják. Rövidnek tűnik, pedig a sztori és a szereplők tekintetében fókuszáltabb, célirányúbb, mint pl. a DotT "csinálj meg feladványokat, aztán egyszer vége" stílusú kalandjátékok. Viszont míg azokban rengeteg fajta feladvány van, ami miatt a játékidő meghosszabbodik, addig a Full Throttle tartalmilag gyér, ami miatt könnyebb megtalálni a megoldást. Az sem segít a helyzeten, hogy a kisebb minijátékai vagy kihagyhatók, vagy nem túl jól találták ki. Emiatt a Full Throttle egy problémás, de ugyanakkor élvezhető alkotás, ami sztem kezdő játékosoknak jó lehet. Pozitív meglepetés volt Mark Hamillt hallani a gonosz szerepében, de a többi hang is rendben volt. A DotT viszont számomra mindig is klasszikus marad, és bár rá kellett jönnöm, hogy sztori szempontjából nincs a toppon, de a karakterek kialakítása, a jellemeik, a stílus mind tetszik. Nehéznek nehéz, vannak trükkös feladványok, de segítségek is el vannak rejtve benne, amitől rá lehet jönni. Kell egy angoltudás hozzá, ami mondjuk a Full Throttle-hoz kevésbé, de érdemes a DotT-ot is kipróbálni. Sőt, erősen ajánlom

A hosszabb távú projekt a Titan Quest újrajátszása volt, amit először az Anniversary kiadása miatt gondoltam esedékesnek, de valahogy elmaradt. Aztán mikor a nagy semmiből megjelent a Ragnarök kiegészítő, mindenképp felkeltette az érdeklődésem, hogy miképp folytatták. Aztán ahelyett, hogy egy újonnan kreált 40-es szintű karaktert indítottam volna, elkezdtem a játékot az elejétől kezdve. Még anno a Diablo 3 után úgy éreztem, hogy ez a hack'n'slash RPG műfaj nem való nekem, de ez rohadtul nem volt igaz a Titan Quest-es játékélményemre. Bár döglöttem párszor, meg kellett azért farmolni jó cuccért, de végig élvezhető volt a játék. És aztán jött a Ragnarök, amire egyfajta epilógusként gondoltam az elején, mert az alvilághoz képest könnyebb volt számomra a játékmenet, de aztán a sztoriján csavart egyet és egy saját, az eredeti témájához képest idegen sztorit rakott össze, ami nem feltétlen rossz. Úgy érzem, hogy a kiegészítő városai, települései jobban vannak megalkotva, ahol az NPC-k járkálnak fel-alá, amivel egy élő közösséget imitálnak. A mellékküldetések is komolytalanabbra sikerültek, de hát a nagy probléma elhárult. Az is érdekes, hogy nem csak a germán, hanem a kelta mitológiát is belevitték a játékba. Bár kevés az igazán új szörny, sok újrahasznosított gonosz van, de végre emberek ellen is harcolhatunk. Amellett, hogy érezhető rajta ez a másság, az is közrejátszik ehhez az érzéshez, hogy maguk a küldetések sem mindig olyan egyszerűek, meg vannak rejtett küldetései is. Szóval egy érdekes újdonság a játékhoz, ami ha nem is ad hozzá az élményhez olyan sokat (mondjuk az új kaszt erős lett), de nem is von el tőle semmit. A Titan Quest még mindig hozza azt, ami miatt anno nagyon régen megszerettem. Remek.

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-