Összességében kissé vegyesek maradtak az érzéseim. Jó csapatra bízták az előzménysztorit, ugyanakkor mintha néhány ponton nem lettek volna elég bátrak a készítők, mintha tudatosan úgy döntöttek volna, hogy véletlenül se legyen megosztó vagy botrányt keltő a BtS, és inkább egy "biztonsági játékot" alkottak.
Furcsa mód nekem egy percig sem hiányzott az időutazás, sőt, ezúttal még inkább azt érezzük, hogy amit teszünk és mondunk, annak súlya van és visszafordíthatatlan. Talán mondanom se kell, hogy ezúttal is lesznek bőven olyan szituációk, amikor nincs jó döntés, csak az, amit kevésbé rossznak érzünk...
Az időutazást felváltotta a szájkarate, a polaroiodos fotózást a graffitizés (tagelés). Chloéval a játék bizonyos pontjain ha úgy döntünk, adott szereplővel vitába keveredhetünk, és ha felülkerekedünk, könnyebb dolgunk lesz a játékban. Ez jó kis feature, kár, hogy az ep. 3-ra már nem jutott erre sok energia a készítők részéről. A tagelésnél meg simán csak meg kell találnunk azokat a felületeket, ahova alkoholossal firkálhatunk (az üzenet tartalma mindegy, nem lesz kihatással a játékra).
Az egész játék földhöz ragadtabb, ami jót tett neki, ugyanakkor az a kevés szürrealista jelenet (amikor Chloe álmaiban járunk) nyugodtan lehetett volna még szürrealistább, "twin peaks-esebb". Vannak nagyon egyedi és jó ötletek, mint az episode 1-ba épített asztali táblás rpg, amibe becsatlakozhatunk, vagy a bónusz epizódban ott hever egy Chloé-ék által írt lapozgatható KJK-füzet (szerintem ilyet majdnem mindenki írt, aki a 90-es években volt gyerek). A Limited Edition megvásárlásával nem csak ezt a bónusz epizódot kapjuk meg instant, hanem Chloe ruhatára is bővül, szerintem az elején vagy fél órát elpöcsöltem a megfelelő outfit kiválasztásával.
Összegezve azonban még így is valószínüleg a legjobb kezekbe került a történet, több helyen tovább is lett gondolva, valahogy most érzem "kereknek" a Life is Strange-et. 30 éves férfi létemre ezen is el tudtam érzékenyülni... de mégsem olyan kiborító, napokig depressziós szinten, mint az alapjátékon, és EZ volt az, ami nekem hiányzott. Ettől függetlenül mindenkinek kötelező darab, aki kivitte az alapjátékot, aki meg nem, az meg előbb pótolja azt.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
