A Dontnod vámpíros szerepjátéka érdekes, bátor elképzelés, aminek a kivitelezése már problémásabb. A koncepció tényleg jó: vámpírként normálisan viselkedni az emberek között, és dönteni, hogy kiből legyen vámpír-vacsora. Ez azért is fontos, mert bizonyos emberekből több vért/xp-t lehet kinyerni, amivel sokkal jobban tudunk majd a harcokban érvényesülni. Viszont több vért csak akkor tudunk kinyerni belőlük, hogyha jobban megismerjük őket, illetve segítünk nekik az egészségügyi problémájukkal. A harc is érdekes volt számomra, ami a végigjátszásom alatt inkább a sikeres hárításra alapult, mint az eszeveszett gyepálásra. Lényeg az, hogy sikerült beszippantania egy bizonyos fokig.
Viszont a koncepció picit szétesik, ha bizonyos módon játszik az ember. Persze, ez is csak egy moralitás rendszer, amit a Dishonored-hez tudnék hasonlítani, mivel minél több ember tűnik el, annál rosszabb lesz a helyzet a kerületben. Viszont egy "pacifista" végigjátszás teljesen ellene megy a koncepciónak, főleg úgy, hogy a harcban annyi embert gyilkolhatunk, amennyit csak szeretnénk, és annak semmilyen következménye sincs (azon kívül, hogy szintekben rettenetesen el leszünk maradva az ellenfeleinktől). Bár a lakosok megismerése és titkaik feltárása érdekes lehet, azonban semmi igazán fontos dolgot nem adnak a sztorihoz. Ha pedig ez szóba került, az elején meg tudott fogni vele, de a különböző vámpírfajok bevezetésével egy picit nevetségessé kezdett válni, és utána nem tudta újra elérni azt a beleélési szintet. A nagyobb döntésekkel is van problémám, mivel bizonyos lehetőségek lényegében átbaszások, és konkrétan elronthatja a játékélményt.
Szal több sebből vérzik a játék, de a hibái többé-kevésbé még elérik az elfogadható szintet. El lehet játszani vele, de nem nagy szám.
Far Cry 5
Nagyon felemás a véleményem ezzel kapcsolatban. Szal elkezdek játszani, érezhető a letisztult Far Cry/Ubisoft-os játékmenet, de ugyanakkor még mindig szórakoztató. Vannak felszedhető társak is, co-opban is lehet ökörködni, egy tipikus open-world sandbox. OK, akkor vhogy tápolni kell magam, hogy még élvezetesebb legyen az öldöklés. Mi? Hogy már nincs szintrendszer, helyette csak perk pontokat kell találni a játékban? Hát akkor azt fogom csinálni, le vannak szarva a sztori küldetések, ide a pontokat. Mi? Vadásznak rám? OK, biztos erősebb ellenfelek jönnek...miért sötétült el a játék? Ööö...akkor most elkaptak, és akaratom ellenére rám erőltetik a sztorit? OK, letudva, nem tetszett, de nem gond, csak ne erre legyen alapozva az egész játék cselekménye...éééés megint elkaptak, pedig még semmi sztori küldit nem csináltam. Ó tényleg, egy őrült muksó vagy, aki vmi elképesztően elcseszett dolgot csinál velünk? Ki gondolta volna? OK, letudva a mellékküldik nagy része, most jöhetnek a sztori küldetések. Letudtam egyet, kettőt és...gyere ide, mert máris itt az utolsó konfrontáció a terület vezetőjével. És ezt végig kell szenvedni még kétszer...
Alapvetően ez ölte meg nekem a játékot. A játékmenet profi, de szinte minden más fel lett áldozva abból, ami a Far Cry 3-4 volt. Érdekes mellékküldetések és az azokat adó karakterek? Nincsenek. Sztori küldetések? Semmilyenek. Kb. csak a területvezetőkkel lévő animációk és küldetések hagynak vmiféle nyomot, de így se érnek semmit se, mert egyikük se mutat újat, és kiszámítható merre akar kilyukadni. Ami viszont tényleg váratlan, az a vége, ami megint csak egy újabb frusztráló pontja a játéknak.
Bármennyire is gyönyörű, bármennyire is élvezetes, ez orbitális nagy csalódás volt számomra. A végére már a mellékküldetésekkel nem törődtem, a végigjátszás után pedig meg se próbáltam befejezni őket. A játékot viszont mindenképpen befejeztem. Ennél csak jobb jöhet...
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
