Essünk túl gyorsan a kötelezőn. Igen, a főszereplő 2B feneke csodás, erről számtalanszor megbizonyosodhatunk, ahogy a szoknya alól ránk kacsint. Nem tudok konkrét számokat, mennyi lehetett a beleölt pénz és idő, de a végeredmény őket igazolja. Ebben a játékban van a valaha létező legjobb séta animáció is. Lore szempontból nem tudtam rájönni, hogy miért kell az androidoknak ilyen szexinek lenni, hiszen a Földről elűzött emberiség a holdon húzta meg magát, odalent csak gép v gép háború folyik. Ilyen összecsapásban formás farpofáknak aligha van jelentősége. De mindegy is, ezt egy laza rántással... vállrántással... vállrándítással és egy "hehe, japánok
" felkiáltással könnyedén el lehet intézni. Mindenesetre üdítő, hogy létezik még az alkotói szabadság. A nyugati "kultúrában" sajnos a többség ma már ilyet, akár ennek csak a töredékét (helló Blizzard!), nem mer megtenni.
A kellemes popsi mellett a fő erősség a történet, pontosabban a narratíva. A játék befejezése után szereplőt váltunk (9S) és újrajátsszuk a játékot. ~Más szemszög, új infók. Befejezve indul a 3. végigjátszás, immár az előzőek folytatása, aminek a végén megint kapunk egy elágazást. Ez lehet nem mindenkinek tetszene, rá is lehet fogni, hogy a játékidő indokolatlan elhúzása. Nekem azonban ez a fajta időhúzás sokkal jobban tetszett, mint tök üres térképek pipálgatása és a ~gyűjtögetést (itt mellékküldetések, fegyverek maxra húzása) is kényelmesebb letudni egy amúgy is újrajátszás alatt, mint egy ponr (amit mondjuk nem jelölnek, buktam is egy mellékküldit az A úton) előtt vagy post-game fel-alá rohangálni. Van még ezen kívül 20 kisebb, szöveges rossz/poén befejezés is. Pl. egy nagy harcot otthagyva olyasmit kapunk, hogy "a folyamatos háborút megunva hősünk elment inkább horgászni".
Karaktereken az író csapat kicsit csiszolhatott volna még. A személyiségük átjött, az alakítások is jók, de azért voltak furcsaságok. Pl 9S az egyik jelenetben még "szívesen segítünk neked kedves gép", a következőben már "a gépek megbízhatatlanok, öljük meg mind!!". Neki amúgy a designjával sem voltam kibékülve. Sortos kisfiú (japánok...
) aki férfihangon beszél de, szellemi képességei és világnézete viszont ide-oda ugrál a külsőnek megfelelő kisfiú és a terminátor között. A játék mély filozófiáját is dicsérik sok helyen, összességében jogosan, viszont ezek befogadása és értelmezése (/átérzése) főleg a játékosra van bízva.
Harcrendszer leginkább elmegy. Ügyesen csapkodós dodge-olós. Easyn adnak auto chipeket, ami csinált szépen mindent, nekem csak hátra kellett dőlni. Fegyverek, sima kard, kétkezes, lándzsa, boxerek. Utóbbit nem használtam, sima kard elég volt mindenhova. Másik slotba lándzsa+2h ment, leginkább az animáció miatt (rúdfitnesz, pörgés közben lábakkal elhajított pallos
) Van egy aranyos kis robotunk (feat. Legion az extra élményért!), aki a távolsági támadásokat intézi. Néha átmegy a játék space invadersbe (így is nyitott, nem is voltam biztos hogy jó játékot vettem) és bizonyos pályarészeken 2D indie platformerré alakul
Zene is érdemel egy említés. Éneklős részek között vannak cukiállatos animébe illő kislány?kórusos és gyönyörű, már-már földöntúli hangzásúak is. Kedvencem az orgonás harci zene lett.
tl:dr
Alice: Madness Returns "fűben heverészve beszélgessünk az életről" filozófiával, rövidebb szoknyával és formásabb fenékkel.
