Kb. fél év alatt, 68 órával vittem végig, jó, ebből volt, hogy kb. két hónapig pihent, mert nem sok időm volt bármivel is játszani.
A magam részéről egyetlen (kisebb) negatívumot tudok felhozni a fejlesztők irányába a jövőre nézve, hogy bár közben processzort és kártyát is cseréltem (i3-6100-ról i7-6700-ra, 1050-ről 1070 Ti-re), a szaggatás/lag/fps drop nem szűnt meg, főleg a kórház környéke volt brutális, esővel együtt. Nem egyedi a problémám, feltúrtam a netet, még tőlem erősebb gépeken is előfordul ugyanez. Nem jöttem rá a probléma okára (lehet, hogy a monitor, mert az 5 ms/IPS paneles harminc akárhányezres készülék nem épp gamer monitor
).
Ettől függetlenül rohadtul tetszett, még akkor is, ha az arcmimika kb. nulla volt, így a Witcher/RDR2/TLoU/D:BH után ez igencsak kevésnek tűnhet. Ám...
...a történet a kisebb-nagyobb sablonossága ellenére nagyon jól lekötött, a dialógusok, a karakterek piszok jól meg voltak írva, szerintem a szinkron remekül sikerült, a beszélgetések nyelvezete, stílusa jól meglovagolta azt az elképzelést, mit felételezünk arról, miként beszéltek egymással a szereplők száz éve. Nagyon eltalálták a század eleji hangulatot, képi megvalósításban is, zeneileg is erősítették az egészet.
A karakterekre és a dialógosokra visszatérve. Noha nem egyedi a szerepjátékokban az egyéni szintre lebontott reputáció, szerintem ez lett a játék legjobb része. Mint a "való" életben, a szereplők itt is akkor tárnak fel valamit, ha fokozatosan a bizalmukba fogadnak. Igaz, van a kék válaszos vámpír-képesség, amivel kvázi kikényszeríted a választ, viszont vannak olyan esetek, amikor ők is reakciót várnak tőled, és ha nem tetszik nekik a válasz, akkor további információktól esel el (nem is sikerült minden emberről mindent kideríteni, persze mivel nem találtam meg minden papírt, levelet, így ez is befolyásolta ezek hiányát, de voltak a válaszaim miatt elbukott karakterinformációk). Nagyon érdekes, és felkavaró sorsokat lehet megismerni, ami passzol is az adott korhoz, hitelesek benne a szereplők, a gondjaikkal, félelemeikkel együtt (a külön kisebb román történetszál és összefonódások pedig igazán kiemelendőek az összes közül). Nagyon is érthetőek a motivációik, hogy miért váltak azzá, akivé egy-két extrémebb esettől eltekintve (sőt, még "ezekben" is benne vannak annak csírái, miért olyanok, amilyenek).
Engem a kissé fapadosabb harcrendszer sem zavart, meg lehet találni a ritmust, bár, mivel nem csábítottam és faltam fel senkit közvetlenül, így a játék végén is 29-es szinten voltam csak, és volt pár fő ellenfél, aki megizzasztott *.
Ám a játék nem büntet nagyon. 25-ös szinten is felfejlesztett fegyverekkel viszonylag könnyedén le lehet verni az ellenfeleket (egy kivitél volt **).
SPOILERA "gyengébbik" jó befejezést kaptam. Jonathan Reed és Elisabeth Ashbury a kastélyban maradnak, a doktor segít neki, megtalálják a gyógymódot. A befejezés követően megnéztem: elég összetett rendszer dolgozik a döntések következményei alatt, elég vékony a mezsgye, hogy összehozza az ember a "legjobbnak" titulált befejezést.
A mellékszereplők közül egyvalaki halt meg, Louise Teasdale. Volt egy halom XP-m már, mikor ráakadtam a csatornában. A szűk térben nem tudtam leverni a harmincas szintű Ekont, így elmentem aludni, hogy majd másnap éjszaka felfejlődve szétcsapom, nem gondoltam, hogy a játék "megszívat", és nem fog már másnap élni. Ez is momentum is abszolút pozitív abból a szempontból, hogy komolyan veszi a döntéseket (azt is, ha ignorálsz valamit - nem próbáltam ki, mi lenne, ha nem gyógyítgatnám folyamatosan a civileket).
A főbb szereplők közül Aloysius Dawson halt meg, azt választottam, hogy meggyőzöm, fogadja el a végső nyugalmat és a halandó voltát.
Dorothy Cranet megkíméltem, sőt, hagytam, hogy tovább folytassa a dolgát, zsarolások nélkül. Sean Hamptont megitattam a véremből. Dr. Edgar Swansea vámpírrá változtattam. Geoffrey McCullumot megkíméltem.
_______________________
* A legnehezebb Jonathan húga volt, szerintem. Utána a színésznő. Ezekhez képest a főellenség és McCullum szinte könnyű volt, elsőre legyőztem őket, míg a két említettel nagyon megszenvedtem.
** Amikor a végső ellenszer összetevőit szedtem össze, a hullaházban előbb nem az emeletre mentem, hanem az alagsorba, és konkrétan a 35-ös szintű paplovag és a többi, mindenhonnan rám rontó szintén 35-ös ellenfelekkel nem bírtam el. Mivel már úgysem volt anniy XP-m, amit alvással a végső csata előtt elköltöttem volna, így ezek legyűrését kihagytam.
Elvileg a Dontnod Entertainment egy nagyobb szerepjáték projektbe kezdett, ez alapján, ha tanulnak a hibákból, visszajelzésekből, várom a következő alkotásukat is.
Arra emlékszem, hogy a vége felé megelégeltem, hogy gyenge vagyok és 4-5 főbb karaktert nagyon csúnyán megdézsmáltam, hogy legyen xp-m. 
