De látjátok pont ez a baj, és amit te is mondtál, hogy a forgatókönyv-írói szükségletek határozzák meg a dolgokat, de nincs lehetőség megmutatni.
Nekem a részben a legfájóbb az volt, hogy ugyan értem, hogy miért vadult meg Dany, illetve a támadó seregek, de egyáltalán nem érzem. Az északi hadak, akikről eddig annyi derült ki, hogy szó és gondolkodás nélkül követik Jont akkor is, amikor minden józan észnek ellentmondó szövetségeket köt, vagy csatákat vív meg, és (a mutatottak alapján) a Makulátlanok fegyelme hozzájuk képest egy felnőtt nélkül hagyott óvodáscsoporté, azok hirtelen fosztogatni, erőszakolni és öldökölni kezdenek. A semmiből. A Makulátlanok reakciója még fájóbb, mert őket nem is hajtja semmi más, sem a szexuális vágy, sem a pénzéhség, hanem csak a bosszú. De úgy, hogy egészen eddig droidokként láttuk őket, akik maradtak meghalni is akár, csak hogy teljesítsék a parancsot és mentsék az őket lenéző és megvető északiakat.
Dany is, ahogy valaki mondta, talán Aribeth, egészen eddig nem mutatta az őrültség legkisebb jelét sem. Kegyetlenséget igen, talán gonoszságot is, bár az én szememben ez csak pragmatizmus, megtette, amit meg kellett. De nem örült neki, nem vágyott rá. Erre most megvárja(!), míg megadja magát a város, majd felégeti. Ez mondjuk szerintem továbbra sem őrültség, sokkal inkább düh, de megint a semmiből jött. És míg Ned halála, a Red Wedding, Oberyn halála vagy akár Jaime kezének elvesztése attól volt katartikus és sokkoló, hogy megtörtént (hiszen mindenhol máshol elmentek volna az utolsó pillanatig és megmentik a karaktereket), itt most az van, hogy megpróbálnak váratlant húzni, de gagyi lesz...
Az egész nem áll össze...
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
