Rossi nagy feladata az lehet, hogy ezt a mentalitást úgy hozza ki a srácokból, hogy az szép fokozatosan eloszoljon az egész meccsre. Olyan ez, mint mikor a FIFA vagy PES első egy-két meccsén az ember csak sprintben közlekedik minden játékossal, aztán csodálkozik, hogy a második félidőre mindenkinek elfogy a staminája. Nem lehet végig ész nélkül rohanni, mert akkor egy picit is jobb csapat mosolyogva kipasszol, mi kifulladunk, kontra, gól.
Viszont az mindenképpen szimpatikus (nekem), hogy egy nálunk jobban jegyzett és valóban egyénileg valamennyivel előrébb járó csapattal szemben sem az erőlködős, izzadtságszagú oldalpasszolgatás ment, hanem igenis nekik mentünk és még jól is játszottunk. Volt némi kombinatív játék, felvállalt egy-egyek, megnyert fejpárbajok stb. Szalait divat szidni, de végig jól működött a taktika rá kihegyezett része: hátulról fellőtt labdákat többnyire szorításban is le tudta venni (ehhez van csak jó alkata) és le is tudta osztani a második hullámosoknak. Volt, amikor szerencsével le is tudott fordulni a védőről, más kérdés, hogy egyeneset már nem tudott rúgni a labdába.
Szóval lehet, hogy régen jöttek időnként az eredmények, de ahogy írtad, a kis csapatok ellen is úgy szenvedtünk, hogy rossz volt nézni. És max mázlival hoztuk azokat a meccseket, ha hoztuk. Most sem vagyunk sokkal előrébb (lásd: Montenegró meccs, bár az inkább számított B-keretes ki mit tudnak), viszont most nekem összeszedettebbnek tűnik a játék. A horvátok és Wales ellen is látszott, hogy nem vaktában rúgdossuk a labdákat, hanem van valami elképzelés. Ez volt a szlovákok ellen is. Más kérdés, hogy kijött a különbség: mindkét csapatnak pont ugyanakkora helyzetei voltak, ők berúgták, mi meg nem. Bár Szoboszlai szabija nem kicsit volt szépségdíjas.
