Föld pályán szeretek játszani, mert tudom mi merre van. Első játékom így Petivel, a pekingi cárral indult. Első játék, szóval még csak tanulgattam az új dolgokat, Civ5 százvalahány órája után tényleg újra kellett tanulni pár dolgot. Arab szomszéd kiabált, a reneszánsz években szépen be is kebeleztem. Periklész emiatt egy kicsit berágott. Kapott kettőt a fenekére aztán befogta, de azóta is csúnyán néz. Perzsák kb. körönként rám ordítanak. Kína és a franciák tökösebbek, jött mindkettő hadüzenettel, de bent ragadtak Afrikában. Addig én színezgettem a kelet ázsiai régiót és megindultam Ausztrália (itt földrész) irányába is. Féltávnál viszont ~meguntam ezt a kampányt, most már eleget tudok alapon kezdtem egy újat.
Másodjára Barbara Ferivel lettem olajsejk. Próba tapasztalatait felhasználva tudatosabban terjeszkedtem. 150 kör magasságában Cézár szart bele a palacsintába. Végig "szevasz pajtiii" felkiáltásokkal fogadott. Egyszer csak nézem, jön valami sereg, na mondom ezek biztos mennek keletre csekkolni a nagy falat vagy valami. Nope, surprise motherfuker, azzal a lendülettel mentek szétkúrni a nepáli falumat. Rábaszott a babéros bohóc, mert a városaimmal szépen lenyilaztam (btw a védők nem opk egy kicsit?). Sok lett volna viszont a javítás, így kaszáltam ezt az epizódot.
Érzésre sok volt a 8 player így kezdtem inkább egy 6 fős random kontinenseket, indonéziát kaptam a géptől (mindig randomot mindenkinek). Ez a kampány végig is ment, de azt eldöntöttem, hogy megyek majd vissza a Földre, mert ez a térkép két vízbe hajított kolbász volt...
Háború nélküli unalmas játék volt, de az a kurva memelord, a hadúr Gandhi folyton azzal basztatott, hogy "milyen kis védtelennek tűnsz az apró seregeddel, milyen kár lenne ha történne valami". Végig a kolbász végében nyomorogtam, fejlődgettem, de látva G hatalmas elefántseregét lemondtam mindenféle hódítási tervemről. Seregem arra volt elég, hogy ő ne zargasson. A játék vége felé egy science victory nézett ki, miközben popkornt majszolva néztem, ahogy az ausztrálok és a szírek egymással birkóznak. Aztán egyszer csak hirtelen a semmiből jött a defeat képernyő; peticár lenyomott mindenkit a kék farmereivel és a popzenéjével.
Aktuális játékban núbiával uralom a közel-keletet. Ezzel a rise and fallt (többi mind alap volt) tanulom. Egyelőre jól állunk. Korea ül Kínában és rondán néz, remélem, hogy az afrikai japán-spanyol szövetségem elég elrettentő. Indiai Teddyvel is változó a helyzet, előbb-utóbb lehet le kell majd rágnom a bajszát. EU-t Jadwiga uralja, aki néha boldogan megrázza a cicijét, amiért az Urat szolgálom, szóval remélem ott nem lesz baj.
