), hogy miért gondolkodom hasonlóan nagyjából a TLoU, GoW, RDR2 köréről. Kíváncsi volnék, hogy például a játékosok között mekkora az aránya azoknak, akik a filmművészetben is vastagon benne vannak, mert van egy gyanúm, hogy pont az a szegmens rezonál bennük a TLoU-val kapcsolatban, ami egy filmben is a technikai megoldásokon túl át kéne, hogy jöjjön. Engem pedig valamiért - hiányzik hozzá a humán műveltségem, az érzelmi intelligenciám, az intelligenciám en bloc, egy sérült szocipata vagyok, vagy csak simán mások a preferenciáim - sem ez, sem a filmek nem szoktak lekötni. Ugyanígy érdekes viszont belenéznem a "milyen könyvet olvasol most?" topikba, mivel ha a nagyképernyő ki is marad, falakon belül jellemzően vagy olvasok, vagy játszok. Ennek ellenére a könyvcímeim a közelében sem járnak azoknak, amikről ott értekeznek, tehát lehetséges, hogy nem csupán a médium az érdekes, hanem az (is), hogy általában véve a narratíva és az érzelmi azonosulás nem a legfőbb húzóerő a számomra. Így a fejemben, ha lehántom a TLoU-ról a rendben lévő, de semmi különöset nem mutató játékmechanikát, nagyjából egy jó filmet látok előttem, ahol az irányítás átadása a játékosnak* egy hasznos és trükkös eszköz a narratíva internalizálására, de nem tudok megszabadulni attól a gondolattól, hogy ez lényegében az a jelenet a bűvésztrükk előtt, amikor a bűvész átadja a közönségnek az eszközt vizsgálatra, hogy "teljesen átlagos, nézzék" - így amikor hirtelen mégsem tűnik annak, jóval személyesebb katarzis lesz.
Jópofa módon az, hogy kerülgetem a gondolataimat, de úgy érzem, nem tudom rendesen körülírni, egyszerre mutathatja, hogy miért tartom kevéssé érdekesnek ezeket a címeket, és talán miért tennének mégis jót.
...mégis, azzal együtt, hogy nagyon fontos és értékes kulturális termékként ismerem el őket/ezt, van bennem egy - jobb híján írom így: - "Na jó, de így könnyű". Ami nyilván baromság, ha szó szerint veszi valaki, egyáltalán nem volt könnyű eljutni egy ilyen nívóhoz, de "Értsd jól!". Még * -ezt sem szemrehányásként írom, hiszen a dolog nagyon jól működő szinergia és ettől lesz az egész több, mint a részek összessége, és gondolom, aki erre ráérzett, erre érzett rá rohadtul.
Bennem viszont valahol ott kattog az, hogy erre a sémára még rengeteg, rengeteg ilyen, egyébként kiváló (és kevésbé kiváló, pl. én ideboronálnám közfelháborodásra akár az Until Dawn-t is,
csak amíg az egyik ponyva, addig a másik ballada) művet fel lehetne húzni - a zsáner rajongói kedvéért remélem, ez így is lesz -, de valahol közös lenne bennük az, hogy ha a lényeget kiemelem és a kontrollert lerakva kirakom az egészet mondjuk YT-n nagyképernyőre, mennyivel kapok kevesebb élményt? Én (ezt aláhúznám, mielőtt átharapnák a torkomat ) - én nem látok ordító különbséget.
És most folytatom a felháborítást: mekkora a különbség, ha pl. egy Minecraft-tel teszed meg ugyanezt? Mielőtt folytatom, ez gyanúsan olyan kérdésfeltevésnek tűnik, hogy "Minek van joga játéknak nevezni magát?", de mocskosul nem az, hanem szigorúan csak a személyes érdeklődésem leképeződése. Egy MC-ben egy hatéves összerakja a saját kis házikóját, egy húszéves multiplexereket állíthat elő, működő számológépet hétszegmenses kijelzővel, a világodba meghívhatod aktív résztvevőként a családodat, satöbbi. Ott a Factorio, ott a From the Depths, ott a Rule the Waves, utóbbi alig néz ki többnek egy Excel-táblázatnál - félreértés ne essék, eszembe nem jutna az a baromság, hogy mondjuk ez utóbbi akár a TLoU talpát megnyalhatná, a kérdés szimplán az, miért ez, és miért nem az.
Nagyjából azért, azt hiszem, mert ott az interakció nem egy "bűvésztrükk", hanem maga a cél, és a játékos használja az agyát, nem pedig hatnak rá. Ez pedig azért fontos a számomra, mert erre ilyen megközelítésben nem nagyon létezik más mód, más médium. Teljesen jogos, hogy a TLoU esetében is áll ez valamelyest, de megkockáztatom, hogy ha egy spektrumon gondolkodunk igen/nem helyett, érthető, honnan érkezem.
Ez egyúttal talán belevezet abba is, hogy én pl. miért vagyok sokkal-sokkal inkább PC párti a konzolokkal szemben. Nagyon igényes a TLoU, igen, ahol a jó történetet és rendezést tehetségesen sikerült felerősíteni a játékok eszközkészletével, de nem emelnék neki szobrot.
Mondjuk azzal nem értek egyet, hogy választási lehetőséget kellett volna biztosítani a végén a játékosnak, megtörte volna a történet természetes ívét és nem érzem, hogy hozzáadott volna.
Bocs ha offtopik a problémám!
