Assassin's Creed Odyssey

A sztori a harmadik rész óta nem érdekel az AC-játékokban, de addig sem az volt a fő vonzereje a sorozatnak. Az Origins kissé kivétel volt, ott egy darabig érdekelt a sztori, de a végére az is ellaposodott. És kb. odáig emlékszek rá, hogy jött Cézár. Pedig egyszer az alapot vittem végig, egyszer a fáraós DLC feléig jutottam el az elejétől kezdve.
Én alapvetően minden nyílt világú játékot így játszok, elmászkálok a világban, felderítek minden helyet és mellékszálat és utána jöhet a történet. Vagy ha valamelyik főküldetés kell egy mellékszálhoz akkor kicsit haladok vele. Például a Syndicate-ben kellett egy sztoriban megszerezhető holmi az egyik mellékküldetés opcionális feladatához.

És egyébként én szeretek is így játszani, mert a legtöbb open world játék ebben partner. Mert vagy a játékmenet, vagy a világ vagy valami extra benntart a játékban, amíg megyek egyik jeltől a másikig:
- A Blackflagben a hajózás elvitte a hátán az egészet, ott azért elég kevés volt a szárazföld
- Az említett Syndicate-ben tetszett London és a Batmanből "lopott" csáklya
- A Batman játékokban a siklás, mint közlekedési mód, főleg amikor már csáklyával gyorsítani is lehetett rajta
- Az egyébként némileg felejthető Mad Maxben a száguldozás a sivatagban elég volt
- A W3-ban egyedül Skellige volt olyan, ami már kicsit idegtépővé vált. A többi részen voltak kis apróságok a kérdőjeleknél, néha egy levél, néha valami morcosabb szörny.
- Far Cry Primalben pedig a macskagolás

Itt viszont azt érzem, hogy csak azért ekkora a világ, hogy el lehessen mondani: "Négyszer annyi kérdőjel van, mint az előző részben". Fele térképpel, negyedannyi kérdőjellel lehet nem hagyom ott 65 óra után Mi értelme van egy területre betenni két ugyanolyan tábort? Amiből egyébként már kipucoltam vagy egy tucatot legalább? Pontosan tudom hol a lyuk a kerítésen, hol van a két láda és mindben van egy oroszlán a ketrecben...

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

"Engem például zavar, ha egy kérdőjelet nem derítek fel"

De ez a te egyéni szoc. problémád, a játék nem kényszerít rá... azt csinálsz meg, amit akarsz. Ráadásul úgy van felépítve az egész sztori, küldetések, hogy nagy részét úgy is felfedezed menet közben. Kifejezetten rááállni a kérdőjelekre szerintem felesleges, és úgy persze, hogy monoton lesz.

Van, aki ezt bírja, ők nyilván a szabadabb játékot választották, én direkt a guided-re mentem.

Én a tomboktól kaptam eleinte agyf@szt, meg a polc tologatástól, egyszerűen elkerültem, és kész...

i5-8600 - RTX 2060 - 16Gb - Windows 10 x64

Ez attól függ ki milyen stílusban játszik. Engem például zavar, ha egy kérdőjelet nem derítek fel, anno a W3-ban Skellige két estémbe került mire az összes víz alatti kérdőjelet összeszedtem és a végére már baromira utáltam a helyet. A többi térképen ezzel nem volt gond, de ott nagyon.
Még egy Doomot sem tudok úgy játszani, ahogy elvileg kellene, mert minden vackot össze KELL szednem
Csak van olyan játék, ami ezt meg tudja oldani viszonylag elegánsan (még az AC régebbi részeinél is volt ilyen) és van az Odyssey, ahol egy területen belül is van két ugyanolyan tábor. És van 50+ terület. De a világ a kérdőjelektől eltekintve teljesen üres.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

De nem értem, srácok. Igen, teljesen egyétértek, hogy a játék túl nagy, és ehhez mérten túl üres is.

De ki a fene kényszerít arra, hogy megnézzetek minden kérdőjelet? Én például azért teszem ezt, mert élvezem, napi szabad 2-3 órámban jó kikapcsolódás, szeretem a játékmenetét.

De amikor először játszottam végig, teljes területeket skipeltem, és senki nem koppintott az orromra miatta... A szektát úgy is egészében levadásztam, szóval mindhárom történeti szálat be is fejeztem.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status