A sztori a harmadik rész óta nem érdekel az AC-játékokban, de addig sem az volt a fő vonzereje a sorozatnak. Az Origins kissé kivétel volt, ott egy darabig érdekelt a sztori, de a végére az is ellaposodott. És kb. odáig emlékszek rá, hogy jött Cézár. Pedig egyszer az alapot vittem végig, egyszer a fáraós DLC feléig jutottam el az elejétől kezdve.
Én alapvetően minden nyílt világú játékot így játszok, elmászkálok a világban, felderítek minden helyet és mellékszálat és utána jöhet a történet. Vagy ha valamelyik főküldetés kell egy mellékszálhoz akkor kicsit haladok vele. Például a Syndicate-ben kellett egy sztoriban megszerezhető holmi az egyik mellékküldetés opcionális feladatához.
És egyébként én szeretek is így játszani, mert a legtöbb open world játék ebben partner. Mert vagy a játékmenet, vagy a világ vagy valami extra benntart a játékban, amíg megyek egyik jeltől a másikig:
- A Blackflagben a hajózás elvitte a hátán az egészet, ott azért elég kevés volt a szárazföld
- Az említett Syndicate-ben tetszett London és a Batmanből "lopott" csáklya
- A Batman játékokban a siklás, mint közlekedési mód, főleg amikor már csáklyával gyorsítani is lehetett rajta
- Az egyébként némileg felejthető Mad Maxben a száguldozás a sivatagban elég volt
- A W3-ban egyedül Skellige volt olyan, ami már kicsit idegtépővé vált. A többi részen voltak kis apróságok a kérdőjeleknél, néha egy levél, néha valami morcosabb szörny.
- Far Cry Primalben pedig a macskagolás
Itt viszont azt érzem, hogy csak azért ekkora a világ, hogy el lehessen mondani: "Négyszer annyi kérdőjel van, mint az előző részben". Fele térképpel, negyedannyi kérdőjellel lehet nem hagyom ott 65 óra után
Mi értelme van egy területre betenni két ugyanolyan tábort? Amiből egyébként már kipucoltam vagy egy tucatot legalább? Pontosan tudom hol a lyuk a kerítésen, hol van a két láda és mindben van egy oroszlán a ketrecben...
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
