Magyar katona - német katona konfliktushoz hadd szóljak hozzá.
Egyrészt azt gondolom, hogy egy jól felfegyverzett magyar katona - ha a hazáját védi - legalabbis összemérhető egy ugyan olyan fegyverzetű német katonával.
De! - és ez nagyon fontos - eddigi olvasmányaim során, amit németek írtak (de nem csak fanatikus militánsok, mint Rommel, hanem Nobel díjas pacifisták is, mint Böll) az tűnt ki, hogy a német ember (ha van egyáltalán ilyen) egészen másként áll a háborúhoz. És persze minden máshoz: munka, barátság stb... Kicsit olyanok, mint a gépek. Egyszer pl amikor Németországban stoppoltam, felvett egy ürge, aki NEM SZERETETT volna felvenni, de mert a táblámon az a városnév volt, ahova ő is ment, ezért olyan belső parancs szólalt meg benne, hogy megállt. Utált is egész úton, hogy milyen bunkó vagyok, hogy stoppolok. Ha egy németnek feladatot adnak (hordják el egy Berlin méretű város romjait és építsenek fel ott egy új várost, vagy foglalják vissza Veszprémet) akkor azt akkor is megcsinálja, ha nem szeretné.
Azért mi magyarok egyáltalán nem ilyenek vagyunk. Bennünk van egy egészséges hedonizmus (szeretünk élni) és egy egészséges kritikai érzék az előljáróink (főnök, parancsnok) iránt.
A fentieket összefoglalva azt mondhatnám, hogy én elhiszem, hogy a magyar katona nem olyan jó, mint a német, DE ÉN ENNEK ÖRÜLÖK!
Jó érzés, hogy nem vagyok német.
