17 órát játszottam már vele, 2 isten felszabadítva. Maga a harc a megszokott Ubisoftos AC-s, azzal nincs gond. Az ellenfelek viszont nem túl változatosak, ez a felöklelős taktika meg a fantázia hiánya mindig is, utálom.
A gond ott kezdődik, hogy szinte bármilyen feladatot kezdesz el, az felér egy agyf@sszal. A csillagképes feladványoknál keresgélni a hülye golyókat, szárnyascsizmásnál gyorsnak lenni, stb. Rühellem, amikor időre kell megcsinálni valamit. Aki a vaultok nagy részét kitalálta, azt is hátba kéne baszni egy szívlapáttal. A könnyem csordul ki a boldogságtól, mikor csak harcolni kell. A játék (nem igazán létező) fizikája miatt a feladványok nagy része kínszenvedés. Nem is emlékszem, mikor murdeltem meg ennyiszer egy játékban.
Mikor végre rájöttem, hogyan tudok feljutni a piros ködös szikla tetején levő vaulthoz, de örültem magamnak. Aztán már kevésbé, mikor rájöttem, hogy rohanni és ugrálni kell, közben be kell fűznöm magam egy tű fokán a béna szárnyas picsával, aztán megint rohanni. Ja, de rég nincs staminám, lezuhanok. S akkor közli a játék, hogy nincs elég maximum staminám, hogy megcsináljam (mindezt 12 stamina barnál). Vagy egy harmadik kezem, hogy nyomogassam futás közben a stamina italt.
Apropó, beledöglöttek volna, ha még a vaultba lépés előtt közlik ezt? Nem, menj be, dögölj meg egyszer, aztán közöljük, hogy ha-ha, úgyse tudod megcsinálni.
Szóval, ez a játék inkább egy 3D kirakó, abból is a feleslegesen túlnyújtott, szívatós fajta. Ááá, igen, amikor a felhőkön kellett ugrálni... na, jó, abbahagyom.
Dark Archon
