Pro:
- Összeköltöztünk barátnőmmel
- Egy hónapja meg tudtam venni a 2 éve vágyott autót, amit imádok (Honda Civic Type-R FN2
)
- "Expertise" váltás Cloud -Azure- irányba, ennek nyomán egy szerencsés munkahely, illetve pozícióváltás összehasonlíthatatlanul jobb körülményekkel és fizetésért
- Több -elsőre- sikeres szakmai vizsga, szám szerint 4 db, de még egyet a két ünnep között szeretnék abszolválni
- Ennek nyomán nagyon lelkes vagyok a szakmai lehetőségeimet, jövőmet illetően
- Ennek nyomán azt érzem, hogy bármit képes vagyok megtanulni, 2025 végéig tervet készítettem, hogy mikor milyen tananyagot/vizsgát szeretnék letudni.
- A COVID óta idén volt az első időszak, amikor rendszeresen elkezdtem újra sportolni és most már látom, hogy a jövő évben sikerülhet túlszárnyalni a 4-5 évvel ezelőtti önmagam minden téren.
Contra:
- A barátaimmal egyre kevesebbet találkozom és bár online tartjuk a kapcsolatot egy jó részével, ez nem ugyanaz. Többen közülük megházasodtak + gyerek jött, ezért nekik más a prioritás, illetve a távolság is ellenünk dolgozik. Azért szerencsére vannak új arcok is -volt kollegák-, akikkel viszont kibővült a kör.
- En bloc egyre kevesebb időm van "lazulni", mindig van valami, amire elmegy a szabadidő, ház körüli teendők, önfejlesztés, rokonlátogatás. Sokszor azt érzem, hogy jó lenne úgy két hét szabira menni, hogy addig ne hívjon senki, tegyen úgy mindenki, mintha nem is léteznék, hogy végigkockulhassam.
- Sajnos egyre elkeserítőbb az itthoni politikai helyzet, úgyhogy nálunk is 1-2 havonta szóba kerül, hogy néhány éven belül esetleg elhagyjuk az országot. Én jól keresek itthon is és szép lassan meg fogunk tudni valósítani mindent, amit szeretnénk, de egyszerűen elfog a keserűség és a csalódottság, ha belegondolok, hogy a majdani gyerekeimnek itt kell felnőniük.
- Az új munkahelyemen mindenki nagyon profi, ami motiváló és jó érzés, de egyben hatalmas kihívás. Már jó néhány éve olyan közegben dolgoztam, ahol azt éreztem, hogy minimum a középmezőnybe tartozom és bizonyos dolgokban mindenki hozzám fordul. Jelenleg azt érzem, hogy mindenki messze van tőlem és nekem még legalább fél - 1 év, mire azt tudom mondani, hogy rutinos leszek -és ez is extra önfejlesztést/időt kíván tőlem-, ez egyelőre frusztrál, bár már közel sem annyira, mint mondjuk a próbaidőm elején.
