Ez volt 2022

Itt talán az egyetlen negatívum a váltásnál, az hogy távolabb van. 80 perc helyett így nagyjából 2 óra megy el naponta tömegközlekedéssel. Pozitívum emiatt, hogy többet olvasok. De egészen más, hogy itt minden van. Ha nincs, akkor szólok és már rendelik is. Karácsonyi buli is 3 napos volt külföldön. Mindent fizetnek, a kinti költésedet is. Eddig teljesen szimpi. Ha lejár a próbaidőm február 2-vel, akkor pedig végre jön a maxos cafeteria is, novemberig visszamenőleg. Meglátjuk mit hoz a jövő és hogy jó döntés volt-e.

Elhiszem, hogy nagyon nehéz most Nektek. Hatalmas erőre és kitartásra lesz szükség, muszáj lesz erősnek maradnod!!!

Én ugye 20+ év versenyszférából mentem államiba. Mondjuk ugyanannál a cégnél voltam 20+ évig, szóval annyira nem mérvadó, de kezdetben az államit fejlettebbnek éreztem. Van HR, kommunikáció, sportklub, vállalatirányítási rendszer, teljesítmény-értékelés, stb. Éreztem, hogy figyelnek rám, ami igaz most is.

Aztán nem kellett sok, hogy szembesüljek a korlátokkal. Itt azonnal nincs semmi, ha kell valami, egy merő szívás elintézni. Ha el lehet egyáltalán. Meg bármi baromságot kitalál a kormány, egyből át kell venni nekünk is. Most például, hogy nincs több home office. Jelen élethelyzetünkben ez kurva jól jött, de szerencsére a főnököm nagyon jó fej, azt mondta, hogy megoldjuk. De, hogy szinte mindenben visszafelé fejlesztik az országot... nem kell nyelvvizsga, nem lehet kibukni az egyetemről... egyértelmű persze, hogy arra megy ki a játék, hogy ne menjenek el az emberek külföldre. Csak így még több hülyének lesz felsőfokú végzettsége. De elkanyarodtam a témától.

Szóval mindenki teszi a dolgát, ki-ki a munkaideje kitöltésének megfelelő arányban, de nem igazi a közösség. Bár többször voltam én is rendezvényen, de csak olyanon, ami ingyenes és itthoni. Egy nyamvadt közösségépítő karácsonyi vacsorára nem futotta. Nem kell megszakadni, ez az előnye, de úgy egyébként...

Egy börtön. De bárhova mennék, már ezt érezném. Lejárt az ideje a 8:00-16:00 közti robotnak, a munkába ingázásnak, el van qrva az egész világ. Robotolsz éhbérért, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek, miközben rojtosra szopatnak mindenféle adóval, parkolási kényelmi díjjal meg ilyen fordított faszságokkal. Kórházba is 500 Ft-ért járunk óránként, és persze minden MEGKEZDETT óra számít, ha 5 perccel lépem túl, akkor is. De úgy egyébként is hobbiból jár oda az ember, miért ne fizetne még azért is. Megint elkanyarodtam.

Ez az év sem lesz vidámabb, mint az előző. Még egy kutyát nem fogunk eltemetni, mert nem is vállalhatunk a feleségem betegsége miatt. Ez kikészít. Most jár hozzánk egy macska (szegény kutyánknak már a szaga sincs a területen), lányom tök jól eljátszik vele. Biztosan jót tenne neki is egy kutya, de idén szinte biztosan nem lehet. Ez a végeláthatatlan állapot, a börtön itthon is, egy átok. Egy wellness hétvégére nem tudunk elmenni, 2 naponta kezelése van az asszonynak.

Ez bizony másfajta mindent átjáró depresszió, mint amit te leírtál, de már híreket sem merek nézni, mert onnan is csak a tragédia árad.

Dark Archon

Én is írok, mert akkora változás történt az életemben, amire senki nem számított. Én végképp nem! Majd 13 év állami alkalmazás után novemberben átigazoltam a versenyszférába. Valami elképesztő a szakadék a kettő között. Egyelőre nagyon örülök, hogy megléptem. Végre ismét van motiváció, hogy képezzem magam. Eddig is bőven lett volna rá időm és lehetőségem, de totálisan belepunnyadtam a középszerbe és nem tettem azért, hogy jobb legyen számunkra. Ezt azért sajnálom, de kár a múlton keseregni. 38 vagyok, szerettem volna még időben lépni. Meglátjuk mit hoz a jövő, egyelőre még kicsit félelmetes, hogy nincs többé biztos nyugdíjas állásom. De mindenki nagyon kedves és támogató, már kétszer kinn voltam külföldön is a két hónap alatt. Jó lesz ez!
3 év után ismét kijutottunk egy jó kis svájci nyaralásra, azt nagyon éltem! Igaz, sikerült fél másodperc alatt leamortizálni a bérelt autó jobb oldalát egy szalagkorláttal és kicsivel több, mint 1 milliónk bánta (alap biztosítással). De legalább nem sérült meg senki és élünk.
Januárban meghiúsult egy költözési kísérletünk, az utolsó pillanatban feljebb vitte az eladási árat az eladó, így kénytelenek voltunk búcsút inteni neki. És mivel ilyen remekül alakult az év és a hitelek brutálisan elszálltak, így jó időre el is temettük a költözés projektet, marad sajnos a panel gettó.
Februárban eltávolították a 3,6 centis epekövemet hólyaggal együtt. Ráadásul államiban! Ez hatalmas megkönnyebbülés volt, mert már nagyon komoly gondokat és brutál fájdalmat okozott. Viszont először arra hivatkozva maradt abba az edzés és testmozgás, hogy gyógyulnia kell a sebeknek. Aztán annyira jól sikerült a gyógyulás, hogy 10 hónap elteltével se tértem vissza a kondizáshoz. Ez sajnos meg is látszik. Most pedig a versenyszférás melóval minden szabadidőmet a párommal vagy játékkal szeretném tölteni. Pedig nagyon vissza kéne térni az egészségesebb életmódhoz!!!
Bizakodó is vagyok az idei évvel kapcsolatban meg nem is. Fizetés tekintetében előrelépés várható 1-2 hónapon belül és esélyesen tavasszal ismét. Viszont ha tovább folytatódik a drágulás és a mindent átjáró depresszió, akkor nem sokkal leszünk előrébb.