Baldur's Gate III

Nekem a kedvenc NPC párbeszédem a következő volt eddig (nem szóról szóra persze).
Előzményként: Wyll már kétszer is dícsérte korábban Lae'zelt, majd ezt követően érkezett az alábbi diskurzus:

Wyll (Lae'zelnek): Lae'zel, te hiszel abban, hogy létezik szerelem első látásra?
Lae'zel: Egyáltalán nem hiszek a szerelemben, szükségtelen dolog.
Wyll (csalódottan): Oh!
Lae'zel: Ellenben a testi örömök gyakorlását nem vetem meg.
Wyll (de már érezhető izgatottsággal): Oh!

Endure. In enduring, grow strong.

Wyll Shadowheartnak is teszi a szépet, közvetlenül az után, amit SH szóvá is tesz, hogy legalább ne az orra előtt csapja másnak a szelet.

Man literally too angry to die

A drow bárdommal Lae csak addig csapattag, míg Karlachot meg nem találom. Különben tábori szakács lesz a feladata ebben a végigjátszásban

De Monnrise towerbe nem Underdarkon keresztül akarok bejutni (noha tervezem persze bejárni az egész Mélysötétet is), tehát jó eséllyel a gipszjankó útvonalon megyek majd.

Egyébként, party bantherek alapján, Wyll alaposan rá van gerjedve a békanőre, míg utóbbi Gale-t szokta dícsérgetni, már a maga sajátos módján

Endure. In enduring, grow strong.

Az Act 2-be való átlépés előtti githyanki történetszál volt az eddig a legjobb a játékban, főleg a crèche utáni lefutása, egy igen meglepő fordulattal egy személy megjelenése kapcsán, és Lae'zel feltételesen mellém állt.

Gothmog, remélem erre indulsz majd, szerintem neked is tetszeni fog.

Githyanki Crèche



SPOILER

Úgy döntöttem, már nem megyek vissza a Mélysötétre. majd a következő karakterem (aki vagy Dark Urge lesz, vagy egy drow gloom stalker ranger) gondolja meg magát az utolsó pillanatban és megy mégis a hegyvidék felé.


Atomjó az egész, amúgy. Imádom.