Erről jut eszembe: olyan karakterötletem nekem is van, amit megcsináltam egyszer még a Baldur's Gate 1-ben. Oda chaotic neutral jellemet választottam, emlékem szerint egy félőrült harcos-papnak, és úgy játszottam ki, hogy mindig érmefeldobással döntöttem a választási helyzetekben.
No, ezt nem feltétlenül harcos-pappal, hanem lehetne például egy barbár is akár, akit talán túl sokszor vertek már fejbe (meg amúgy is mondjuk Wild magic-es), de akár sorcerer is (akkor már illően szintén a wild magic ágról), de egyszer talán megcsinálnám poénból a BG3-ban is.
Mekkora poén lehet már, főleg ebben a játékban!!! minden egyes létező döntési helyzetben (kivéve persze a normál/tét nélküli párbeszédeket) a szerencsére bízni, hogy hol miként fogsz dönteni! Tiszta káosz! Vajon végig lehet így menni a játékon?
Davkar9: Köszi! Én is arra hajlok, hogy a magam tempójában haladgatok, és bízom benne, hogy mire Act3-hoz érek, mondjuk a sorrendiségből stb. következő problémák legalább nagyobb részét kigyomlálják. Persze lehet, hogy anélkül se futna bele az ember hülyeségbe, de jobb minimalizálni ennek az esélyét.
Különben Avernus Act1-ben lett volna. Én el tudom képzelni, hogy a nautiloid roncsán keresztül működött volna esetleg valamilyen átjáró, netalán Zariel küld valakiket az elturieli teeth-lingek
után stb. De olvastam, hogy olyan dolgokat is kiszedtek a játékból (Daisy!), akiket/amiket eredetileg központi fontosságúként kezdtek beépíteni (Daisy-hez kapcsolódik a játék egyik fő zenei témája is). Ja, és a data mining alapján Mintharát fel is lehetett volna koppintani akár
De nyilván az volt, amit én is írtam, meg mások is: az újabb és újabb tartalmak beépítésével (amik túl jónak tűntek ahhoz, hogy kimaradjanak) egyre jobban szétszálazódott az egész, és már nem lehetett olyan minőségben egyben tartani az egészet (reaktivitás, következmények nyomon követése stb.) szempontjából.Endure. In enduring, grow strong.

