Nem tudom, én most éppen eléggé optimista vagyok. A 2016-os Eb előtt meg alatt mondogattam ugyanezt, hogy valószínűleg először és utoljára fordul elő az életünkben, hogy felnőtt nagy tornán látjuk a válogatottat. Aztán kijutottak a 2020-asra is, feljutottak az NL-ben az élmezőnybe, majdnem bekerültek a négyes döntőbe, emellett folyamatosan szállítják a jobbnál jobb eredményeket, és a csapat játéka is kifejezetten biztató, tudatos állandóan. Szerintem egyértelmű, hogy szintet léptünk. Az persze lehet, hogy ha ez a generáció kihal, akkor a következővel már lejjebb leszünk megint, de azért az kijelenthető, hogy ezek most már nem kifutott eredmények, és nem csak mondjuk egy-két évig tartott a lendület (mint ahogy például Izland esetében 2014 és 2016 között).
Ettől függetlenül a vébészereplés azért még mindig egy fokkal nagyobb bravúr lenne, mint az Eb. Még a kibővített, 48 csapatos mezőnyben is csak pár hellyel több, 16 hely van fenntartva Európának. Ami így praktikusan azt jelenti, hogy vagy meg kell nyerni konkrétan a selejtezőcsoportot, vagy másodiknak kell lenni és még a több körös pótselejtezőt is sikerrel kell megvívni.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.