Egyetértek. Legalább legyen már pár olyan mondatra lehetőség, amivel jelzed az NPC-nek, amúgy bírom a fejed, aztán ő is tesz lépéseket. Igaz, a való életben is vannak, aki feléd lépnek először, de nekem is sok volt már Wyll tánca (Gale csillagnézése szerencsére nem fordult át semmiféle "más" elembe, de ha mégis, vissza töltöttem volna). Lehet én vagyok maradi, de jobban szeretem, ha egy adott karakter adott érdeklődésű (így például mindenképp női karaktert kell indítanod a DAI-ban, ha Serával akarsz bármit ilyen téren), így látom, merre "mozoghat" az ember. Nem lényeges nekem annyira a romantikus történetszál egy szerepjátékban, ugyanakkor, ha már beleteszik, akkor ne legyen swinger klub (a Larian azt ígérte lesz mélysége, de én eddig csak a "modern" normativát látom megvalósulni).
Hagy' idézem be a Telex mai tesztjéből ezt (a tesztelő egyébként családos ember):
"Pánszexuális félork lovag szerető párját keresi poliamor jeligére
[...]
Az orkok egyáltalán nem egy tradicionálisan vonzó népség, a félorkok pedig csak egy fokkal esztétikusabbak náluk. Ezért úgy döntöttem, hogy a karakterem bármilyen ölelésnek örül, legyen az férfi vagy nő, ember vagy elf. Hősöm közeli kapcsolatba is került a félelf fanatikussal, illetve a githryanki harcosnővel, de végül választás elé állítottak, és a lobbanékony természetű, kissé radikális gyíklány helyett a biztosabb asszonyt választottam. Aztán csatlakozott hozzánk egy végtelenül kedves erdei elf férfi, aki annyira nyomult a hősömre – annak ellenére, hogy barátnőm volt -, hogy végül azon kaptam magam, hogy éjszaka egy fa tövében elégít ki egy medvévé változó fickó a telihold fényében.
Legnagyobb megdöbbenésemre a félelf barátnőm erre kifejezetten pozitívan reagált, és innentől kezdve poliamor kapcsolatban élt a karakterem ezzel a két szereplővel, úgy, hogy egy alkalommal még egy sötét elf testvérpárt is elvittünk négyesben Baldur's Gate városának egyik bordélyházában. A készítők azóta bevallották, hogy valami obskúrus programhiba miatt a mellékszereplők indokolatlanul kanosan viselkedtek a játékosokkal, de itt már nekem késő volt, kíváncsiságból és kalandvágyból még egy ördögi pokolfajzattal is lefeküdtem, aki nem mellesleg a játék eleje óta terrorizálta egy másik csapattársamat. Az útközben a [spoiler] barátnőm erre is csak annyit reagált, hogy legközelebb azért szóljak neki előre, ha szörnyekkel akarok szexelni, de egyébként nem zavarja. Szóval nem sokkal később lefeküdtem az ördög egyik csicskásával is. Fekete pont a Lariannek, hogy ennyi alkalmi szex után legalább egy kicsi varázskankóval illett volna megbüntetni a karakteremet, edukatív jelleggel.
Minden egyes karakterhez hamar elkezd kötődni az ember még úgy is, hogy a legtöbb ugyanarra a sémára épül: mindegyik valamilyen istennek, mítikus lénynek vagy nagy hatású vezérnek próbál megfelelni, vagy éppen megszabadulni tőle, és mindannyian erősen traumatizáltak emiatt (*). Kivéve a erdei elfet, aki már attól is boldog, hogy a szeretőm lehet."
(*) Ezt a sémát én is észrevettem, de szerintem tudatosan erre lett építve a történet, így lehet megtalálni a "közös nevezőt" az eltérő karakterekben.
___________________________________________________
Szóval nekem eddig ez a "legnagyobb" ellenvetésem a történetet illetően. Túlzás nekem ez a mindenki mindenkivel boldog. Az, hogy ez egy fantasy világ, ugyanúgy vannak "szabályai" és szereplői ugyanúgy eltérő identitással kellene, hogy rendelkezzenek, HA már diverzitás.
(Lae'zel persze bepróbálkozott kb. az első LR-emnél, de mivel Karlach a becélzott románc opció, így akkor elutasítottam a békanőt. (Pedig máskülönben nagyon bírnám a buráját.)
)
