Ezért vele kapcsolatban csak annyit, hogy nem mind gonosz, ami annak látszik, vagy ha mégis, néha átok (átkok) és tragédiák sorozata húzódik (húzódnak) mögötte. És nekem nagyon tetszett, hogy pont ebben a szellemben volt olyan lehetőség a játékban, amikor - noha ellenfél és végig az is marad - végül megszánhatod és segíthetsz neki. (Sőt, - ennyi spoilert benyomok - van egy titkos, kvázi "true ending", amihez mondjuk az egész játék alatt megfelelő dolgokat kell cselekdned, de akkor esélyt kapsz arra, hogy ne csupán feloldozd, de segíteni próbálván neki, végül visszatereld a jó oldalra, és a segítségedre lesz a valódi "főgonosz" ellen. Aki egyébként szintén nem gonosz, csupán a fairy worldbéli lényegének megfelelően "tricksterkedik", de tényleg nem megyek bele jobban.)
A lényeg: szerintem baromi jó játék a Pathfinder:Kingmaker is. (Bár néhány játékmechanikai megoldásától páran allergiásak, szóval nem ajánlható mindenkinek.) Végig lassan, nyugis tempóban megy, nincsenek benne állat leejtős fordulatok és hirtelen "azanyjátnekije" történések, de mégis valami durván masszív élményt és teljesség-érzést ad, amikor végigviszi az ember, és azt érzed, hogy ez bizony monumentális kaland volt.
A BG3 a legzseniálisabb/legsziporkázóbb, tuti mérföldkő lesz a számítógépes szerepjátékok sorában, az utóbbi kb. évtizedben általam játszott játékok közül ez a leg-leg, de mindezek ellenére még most is a Pathfinder: Kingmaker az a játék, amiről úgy érzem, hogy a "legkedvesebb" és legteljesebb élményem cRPG vonalon... úgy nagyjából az Inifinity Engine-es játékok óta.
Endure. In enduring, grow strong.
