Köszi! Szeretem az ilyen játékokat... mondjuk a Detroitba nem kezdtem bele, mert már a Beyond Two Souls is túl woke volt nekem.

De a Life is Strange-eket imádom (a BtS-t most újrázom) + a Supermassive portfólió is rajta van a backlogon.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Hát, a grafikája egyedi stílusú. Ha ez irritál majd, akkor nem fogod élvezni a játékot. De ha elfogadod a stílusát, akkor könnyen lehet, hogy egészen beszippant a játék majd. Olykor idegesítően hitelesek a karakterek, az egész történetmesélés felépítettsége egyedi és ettől csak folyamatosan még kíváncsibb az ember a folytatásra.
Nyilván nem egy DetroitBecomeHuman; de emlékeim szerint egyes döntéseknek akár valódi súlya is van.
Apám (nyugdíjas) nemigen játszik ilyesmi játékokkal, de ezt még ő is egész rövid idő alatt végigjátszotta.
Őszintén ajánlom kipróbálni; aztán hogy tetszik-e és hogy "jó"-e, azt döntsd el közben magad.
Jó? Mert tavaly behúztam, amikor olcsó volt, de gőzöm nincs, mikor kezdek bele.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Nos, az hogy megéri konzolra is elkészíteni az első részt, azt sugallja, hogy bőven sikeres volt az első rész. Remélem, hogy nem mondanak le az aranytojásról a tyúkról és a konzolos változat elkészítése mellett időközben már legalább elkezdték a folytatást.
S igen, belátom, hogy egy egyre jobban szétágazó történetet egyre nehezebb kellően folytatni; de ahogy az első rész zárul, hát kiáltozik a folytatásért...