A második nekifutásnál viszont agresszívebb voltam (bár nem annyira, mint szoktam lenni a bossfightoknál), és dodge-okból mindig belevertem egy R1-et. (Nem hátra irányuló dodge-ból a könnyű támadás két kézre fogott claymore-ral egy előre kidöfés - jó messzire elér.) Nagyon jó volt a harc dinamikája, figyelni kellett, de nem érezte az ember csalósnak Gundyrt. Mindig látni, hogy mi fog történni, mire kell készülni. Mint írtam, csak az egyik delayes támadása (előreveti magát és fentről előre kicsap/lecsap a bárddal) szívatott meg, de az viszont mindig. Ha kaszált a fegyverrel vagy megpróbált megragadni stb., dodge és rögtön döfés, majd megint dodge. Néha pofán rúgott, olyankor hátrálás/hátrabukfencezgetés gyorsan, és rögtön ivás. (Minden sérülésre toltam az estust, mert ember-turbózta hp növelés nélkül ha nincs a maxon az ember, akkor egy dupla kombó már padlóztat.) Így ment a dolog, majd mint írtam, amikor már jóformán "láthatatlanul" kevés volt a hp-ja, akkor a bárd + térddel? felfelé lök a levegőben, majd feltápászkodásra még egyet odaver a rend kedvéért mozdulatsorral dezintegrált. Iszonyat felmérgesített, mert rögtön az jutott eszembe, hogy lehet, most a következő 10 nekifutásból sem jutok el egyszer még ilyen közelségbe a győzelemhez...
De azután nem vártam, nem is tettem le kicsit a játékot, hogy megnyugodjak, hanem rögtön nekiugrottam megint. Ezúttal az addig vezető úton az ellenfelek többségét egyszerűen kikerültem (a két undead grave wardent azért lecsaptam, mert azok kellemetlenek, ha a duplakarddal utolérik az embert; a többiek közül csak azokat, akiket muszáj volt), és egyből visszavetettem magam a harcba. Érdekes, az első fázisban többször is megcsapott, pedig az első két nekifutásnál az szinte sebződés nélkül lement, így gondoltam, hogy basszus, ebből ma már nem lesz semmi. De amikor váltott, bevörösödött a szem, akkor hirtelen a helyére kattantak a fogaskerekek, és azt vettem észre, hogy nem pánikszerűen próbálom túlélni, hanem dodge-olok, szúrok, dodge-olok, szinte meg sem tud ütni. Viszont amikor hibáztam, és eltalált, akkor kemény volt, mert többször eljátszotta, hogy amikor már azt hittem, nyugodtan megihatok egy estust, ott termett, és kb. vissza is sebezte, amit bekortyoltam... Azután, mint tegnap írtam, megint betolta rám/beszívtam (kb. két ütésnyire a haláltól) a bárd+térdelős kombóját, de ezúttal biztonságba tudtam gurulni, amikor a karakterem feltápászkodott. Innentől nem volt gond: megittam gyorsan egy estust, majd lecsaptam.
Igazából ez három ráfutás volt összesen, és egyik sem tartott sokáig, de azért részleteztem most kicsit jobban, mert ma reggel döbbentem rá: ez volt eddig a kedvenc bossharcom a DS3-ban, és Champion Gundyr a kedvenc bossom eddig a játékból. Hozzá szívesen visszamennék még (főleg így, hogy már túljutottam rajta
)! Kár, hogy nem lehet utólag - versenyen kívül - harcolgatni még velük.
Ja, a négy black knight utána már levezetésnek is kevés volt. (Az egyik azért meg tudott ütni.) Kár, hogy semmit sem dobtak. (A gatya még hiányzik a settjükből. Bár most silver knight settben vagyok amúgy is.)
Endure. In enduring, grow strong.
