Helyzetjelentés

Értem a logikát, ami a gyógyszerek elvétele mögött áll, de szerintem azokat, amik a gyári csomagolásban voltak, nem kellett volna elszedni. (Tehát nem kis zacsiban/dobozban viszik be a fájdalomcsillapítónak álcázott ekit.) Még ha az lenne a kommunikáció, hogy srácok, félő, hogy elkeveredik a gyógyszeretek, inkább adjátok oda őket, és amikor csak kéritek, odaadjuk őket.
Oké, ha egy seregnek elég altatóval és nyugtatóval jelenik meg valaki egy 4 (?) napos táborban, ott érthetőbb, ha megcsapolják a mennyiséget a program végéig.

Az egész drákói szigor kapcsán szóba került, mint érv, hogy több száz 18 éves, begerjedt hülyegyereket így lehet csak kordában tartani (vagy elérni, hogy mindenkinek jusson meleg víz a fürdéshez), és nekem meg az jutott erről eszembe, hogy az sem oké, hogy az egyetemek óriás évfolyamokkal indulnak, amelyek létszáma aztán Hunger Games jelleggel feleződik minden félévben. Ugyanez a tömegképzés ment a jogon is, és nekem az első 400 fős előadáson elment az élettől is a kedvem.

Anno én is VIK-es gólyatáborban voltam, tudtommal előtte és utána is kb. ugyanaz volt a rendszer. A balhét kiváltó beszámolók is hasonló elemeket említenek, mint amik nálunk voltak. Nem szándékom bárki szavainak a hitelességét megkérdőjelezni, de mintha a valóságnak egy erősen eltúlzott és kifacsart verziója került volna a köztudatba...
Tény, hogy voltak kellemetlen és egy átlagos komfortzónából kimutató dolgok, de érzésem szerint mindig az észszerűség és az emberi méltóság határain belül.

Motozás nem volt, a táskákat kipakolták, bepakolták, alapesetben a romlandó kajákat, alkoholt, drogokat és gyógyszereket elvették. De olyan nem volt, hogy valaki ne jutott volna hozzá a rendszeresen szedett gyógyszeréhez. Egyébként is volt orvos a táborban, ha szüksége volt rá valakinek, ill. a szeniorok adtak pl. fájdalomcsillapítót vagy ilyesmit, ha valaki "szépen" kérte.
Kaja csak vacsora volt, mert délután érkeztünk meg, de ezt előre lehetett tudni. Nyilván, aki azt tervezte, hogy otthonról visz több kiló élelmet, amit majd érkezés után nyugodtan megeszegethet, annak csalódnia kellett, mert rögtön kezdődtek a programok. Alkoholmentes dolgokat bármikor lehetett inni, amikor azzal nem zavartad az adott programot.
Természetesen wc-re is el lehetett menni, max. szóvá tették, ha valaki félóránként élt vele. Annyi, hogy egy szenior mindig elkísért a legközelebbi wc (kinti) ajtajáig. Nem tudom, hogy ez a miliő megteremtésének szólt csak, vagy történt korábban ezzel visszaélés. Nálunk amolyan "bányász munkatábor" volt a tematika, így voltak kényelmetlenségek, amit kvázi hangulati elemnek szántak.
Fürödni pl. szintén kísérettel lehetett csak menni, egyszerre volt odavezényelve a teljes társaság. Nyilván a zuhany alá már mehettél egyedül, meg sorba állni se pucéran kellett. Nálunk eleve semmi kényszerített pucérkodás vagy szexuális töltetű dolog nem volt. Folyamatosan ordibáltak, hogy fejenként 2 perced van lefürödni, de senkit nem vettek elő, ha amúgy ezt nem tartotta be.

Mentek azért a zrikák a szeniorok részéről, szóban párszor feszegették a határokat, meg voltak azért idegesítő, ostoba játékok. De nekem nem rémlik olyan, ami kifejezetten a nyilvános megszégyenítést célozták volna.
Amelyik gólya beszólogatott, trollkodott, látványosan szabotálni akarta a programokat, azt mondjuk keményebben kiosztották, adott esetben lejáratták a többiek előtt. De ezt azért könnyű volt elkerülni.
Továbbá, amennyire tudom, voltak, akik négyszemközt jelezték a csapatukhoz osztott szeniornak, hogy XY téma vagy bánásmód nekik sok, sértő, személyes dolgaik miatt érzékeny téma, és ezt figyelembe is vették.

Piálás és buli csak az utolsó 1 vagy 2 este ment, de akkor, ami a csövön kifért. Ott a "hivatalos" résznek gyakorlatilag vége lett. Ha valaki arra számított, hogy végig ez lesz, az persze nagyot koppant.
Az elvett cuccokat a hazaindulás előtt visszaadták.
Nekem az egésznek olyan hangulata volt, mintha egy ált. iskolás osztálykirándulást, egy cserkésztábort, egy céges csapatépítőt és egy egyetemi előkészítőt ötvöztek volna, amire aztán ráhúztak valami erőltetett tematikát.

Nem volt életem élménye, amúgy se szeretem az ilyeneket, de a gólyák többsége abszolút pozitív élményekkel távozott. Ettől még persze máskor másoknak lehetett megalázó és traumatikus, de inkább vagyok szkeptikus azokkal a durva beszámolókkal.