Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Ha az Oddysee kimaradt, azt is pótold, emlékeim szerint azonos volt az irányítás. Az Exoddus tulajdonképpen egy az egyben az Oddysee-re épült (gyakorlatilag expansion pack is lehetne, mintsem új rész) és bár kevesebb lehetőség volt benne, én nagyon élveztem és számomra az volt a legjobb rész. Persze nyilván azért is, mert nekem még 1998-ban ez volt az első Oddworld játék, amivel játszottam. Akkor én sem tudtam végigvinni, mindkét úton elakadtam a nest-ekben (Paramonian és Scrabanian Nest, a Temple-ök checkpoint nélküli chase típusú főpályái), ami akkor gyerekként túl nehéz volt nekem. Később fejeztem be őket. Igen, a bad ending elég frusztráló volt mindkét játék esetén, az utolsó helyszíneket újra kellett játszanom emiatt... Persze, az összes mudokont én sem szabadítottam ki, csak a minimum kvótát hoztam le, az is épp elég durván nehéz és idegörlő volt.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Oddworld: Abe's Exoddus (1998, GOG változat)

A Lalee's Games YT-csatornán emlékeztek meg múltkor a jó kis Oddworld-játékokról, és egyből meg is jött hozzá a kedvem. Mind közül én csak ezt a részt játszottam végig, valamikor 20 éve és most másodjára. Valószínűleg - és többek szerint is - ez a legjobb része a sorozatnak.

Nem fogom most se bő lére ereszteni, valószínűleg nem kell az itteni közösségnek bemutatnom a címet. Ha azt kell megválaszolnom, élvezhető-e a mai napig, azt kell mondjam: maximálisan! Máig az egyik legjobb cinematic platformer, logikai elemekkel jócskán teletűzdelve. Sajnos a GOG-változat csak a 16:9-es képarányt biztosítja, a nagyobb felbontást már nem. Állítólag létezik belőle valami torrentes változat, rendes felbontással, de kinőttem már az ilyen 3rd party megoldásokkal való baszakodásokkal... inkább megszokom a nagy pixeleket. Szerencsére a stílus, az art directori munka bőven elviszi a hátán a megvalósítást, a hangok, zenék (még ha amolyan ambientek is) remekelnek, az irányítás itt már messze nem olyan esetlen, mint az Oddyssee-ben volt. A sztori és a környezet baromi nyomasztó, tele társadalomkritikával, borzalmakkal és rengeteg áthallással, amit nagy adag humorral ellensúlyoztak - furcsa mód végig működik ez a kettősség.

Ugyanolyan jól szórakoztam vele, mint 20 éve, kivéve, amikor a pokolba kívántam az egészet. Szerencsére nem egy trial & error játék: a célhoz vezető út (pár titkos helyet leszámítva) általában logikus gondolkodással kikövetkeztethető, és ha valami nem sikerül harmadjára, akkor jó eséllyel nem az lesz a megoldás. Ugyanakkor az utolsó helyszínen már alig vártam, hogy vége legyen ennek a vesszőfutásnak, így a lezáráskor egyszerre éreztem elégedettséget és jó adag megkönnyebbülést is. Nem, azért sem fogom mind a 300 havert kiszabadítani, jó volt ez így is, köszönöm.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”