Ez most megint TL;DR lesz, de közben, rögtön a Kathy Rain után pótoltam a backlogról egy másik régi hiányosságomat a pixel art zsánerben, a
Full Void-ot is. Direkt nem írnék róla sokat, mert ezzel játszani kell. Aki szerette az Another World-féle cinematic platformereket, annak ez is tetszeni fog. Ugyanaz volt a gondom nekem is vele amúgy: rövidnek rövid, és ehhez képest sajnos az utolsó negyedére a játék már valóban túlzásba vitte a szellőzőkben való mászkálást. Na jó, párszor idegbaj kerülgetett az ugrálós részeknél, de ez nem negatívum, műfaji sajátosság.

A logikai részek tetszettek. Ötletes, stílusos, minimális eszközökkel is kellően erős atmoszférával és narratívával bíró játék.
SPOILERAz epilógus először kicsit derült égből wtf volt, de aztán agyaltam rajta, és azon túl, hogy minden értelmet nyert, még jó is volt az analógia. Nálam ugyan jól sült el a covid-év, de éppen ezért "jó" volt látni, hogy sokan másoknál ez milyen nyomasztó életszakasz lehetett.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”