Peace: Nem vagyok én sem nagy horroros, a gore- és a jumpscare dolgokat kimondottan nem bírom. Én pont a Resikből néztem meg csak a végigjátszásokat, de azok néhol inkább szándékosan bolondosra és B-filmesre veszik a figurát. A Silent Hillek inkább pszichológiai oldalról közelítik meg a horrort, és a karakterek - és így a játékos - belső félelmeire építenek. Néha kiidegelnek, de már csak azért is túl akarsz lendülni a félelmetesebb részeken. Mostanra nagyjából tudom, mire számíthatok egy Silent Hillnél, ahogyan azt is, hogy a végén úgyis véget ér a rémálom, és jön a feloldozás, csak hát addig meg kell járni a poklot.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
