Nagypapám is egy lábtörés miatt halt meg a kórházban.
Barthezz: elég hamar eljutottunk az almától a körtéig, de sebaj. Ezt a skibidi dolgot mi ugyan nem bírjuk, de a mai gyerekek szeretik. Szerintem ezzel még nincs baj. Ami aggasztóbb szerintem, hogy ma már nem az van, mint a mi időnkben, hogy ki kellett várnunk a vasárnap reggel 7 órát a Disney mesékhez, hanem bárhol-bármikor töméntelen dózisban tudják magukba adagolni az efféle (és ha már itt tartunk, minden másféle) tartalmat, szünet nélkül. Maga a skibidi alapötlete is úgy lett kitalálva, hogy végtelen variácóban előadható. A mai gyerekekben gyakorlatilag már a kognitív készségek kialakulásával párhuzamban rögzülnek az első fomo-élmények: aki egy skibidi contentet lát, látni akarja az összeset. De nem mosnám ezt a témát az általam felvetettel. Az egyiknél ugye még nem alakult ki a kritikus gondolkodás képessége, a másiknál meg igen, de mint látjuk, kb. minek... (Nem mellesleg elég csak egyszer belenézned egy ilyen AI-videóba, és elég hamar azon kapod magad, hogy a hírfolyamod el lett árasztva velük.)
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
