Baldur's Gate III

,,Shadowheart és Wyll között"
Áh! Akkor lehet nagy szerencsém volt a csapatválasztással! Kezdek félni a pónis végigjátszástól.

Man literally too angry to die

Sikerült a másik topikba írnom, elnézést, átmásolom ide.

"Marvel:
Csak egy példa, random party banter Shadowheart és Wyll között: a kedvenc pornóregényük sorait idézik szó szerint. Ilyenekkel tele van, és ezek azok, amik már az Inquisitionben is fárasztóak voltak helyenként. (Fú, amikor a halál komoly Cassandráról kiderült, hogy imádja Varric regényeit, és remegve kérdezik hogy milyen fordulatokat tervez a következő kötetben, tisztára, mint Beckett a Castle-ben... Elsőre poén volt, utána belegondolva kínos.)"

Morriganék nem tolták ezeket ennyire túl, azok még a kezdő lépések voltak a hasonló rpg-k világában.

Az, hogy sok minden van az igaz, de nem egy 80 perces filmről van szó, szóval nekem eléggé ki voltak bontva a frakciók, annak ellenére, hogy tényleg sok szál van. De az igaz, hogy nincs egy összefogó, ráadásul BG-ként egy összefogó, elsősorban Bhaalspawn szál. Ugyanakkor az szerintem jó, hogy nincs elnyújtva egyik gonosz sem, mert az olcsó, ha harmadszorra is "füstbomba, balra el" lelép a gonosz.

A vicceskedő Marvel stílus nem tudom, hogy mit jelent, azon kívül, hogy közhely már.
Lehet, hogy a Lae'zel, Shadowheart, Astarion, Minthara csapat pont az akik komolyabbak és ezért nem érzem túlsúlyban a vicceskedést?
Legelsőnél is a teeth-ling rész ugrik csak be mint kulturális poén, de amúgy nem egy komolytalan karakter. (Vagy ezzel az erővel Morrigan Alistair szívatása, meg amúgy kb Alistair minden második megnyilvánulása is Marveles stílus?)
SH is egy jól megírt karakter aki azért edgy és cringe az elején mert egy objektíven edgy és cringe istennő követője aki folyamatosan meghasonlik önmagával.
A traumák meg szerintem by design nagyon hasonlók, ami engem nem zavart, de jogos, hogy lehettek volna kreatívabbak.
No mindegy, végülis ez ízlés kérdése biztos hogy milyen karakterek szimpatikusak vagy nem. Csak pl Astarion-t ki nem állhatom és egy cseszettül ellenszenves figurának tartom akit nem mentenek fel a traumái az alól, hogy seggfej, de ennek ellenére a karakter a történetben tetszik. Pl Kreia is ilyen, hogy ellenszenves vén boszorka, de helye van a történetben. Nyilván abból adódóan, hogy ő egy intelligensre írt karakter a mondanivalója elgondolkoztatóbb.

Gears of War melyik része?
Biztos az is nehézség, hogy egy kötetlenebb világban a pacing-et informálatlan döntések alapján befolyásolja a játékos, és lehet pont hülyén jön ki a könnyed camp esemény ha épp mélysötétben* jön elő. Biztos egy kevésbé szerteágazó játéknál könnyebb ezeket scriptelni...

*Mélysötét infantilizálását, a drow alingment-washingját már a WotC régóta tolja.

Man literally too angry to die

A BG3 története túl sokat akar markolni: Bhaal és a másik kettő jómadár, githek, mindflayerek, Ketheric, thieflingek megpróbáltatásai, Raphael, az Absolute szekta, és biztos kihagytam pár fontos szálat még.

Mindegyikbe belekap, de nincs egy jól összefogott koncepció, így a legtöbb szál egy-egy teátrálisan és egysíkúan gonosz ellenféllel való összeütközésbe torkollik. Egy katyvasz az egész.

A régi BG-k emelkedettebb világát felváltotta a modernebb, vicceskedő Marvel stílus (itt hozzáteszem, hogy imádtam a D&D filmet, ami hasonló volt), viszont időnként eszükbe jut, hogy kellenének tétek is, és akkor bedobnak némi szenvedéspornót. Majd megy megint tovább a modern fórumokra illő poénkodás.

A társaknál ugyanez a probléma, úgy alkották meg őket, hogy főszereplőként is helyt álljanak, amit egy-egy, a főszálakhoz köthető traumával oldanak meg, ami teljesen korrekt, jó irány (igaz, ezek a traumák kísértetiesen hasonlóak). Mellékszereplőként viszont ez úgy néz ki, hogy az idejük nagy részében jópofa, hihihi, nézd milyen különleges, quirky karakter vagyok megszólalásaik vannak, majd egy picit picsognak a problémájukon, majd megint Marveleskednek, aztán ismét szomorúak két percre, majd kezdik elölről.

Egyikük sem egy olyan karakter, akivel mélyebben szeretnék elbeszélgetni, mert érdekel, hogy az írók milyen személyiséget találtak ki nekik, vagy hogy mi a véleményük a dolgokról. Egy Witcher 3, CP2077 karaktert, Kreiát stb. végtelen hosszan kifaggatok, minden szavukra kíváncsi vagyok, mert tudnak újat, elgondolkodtatót mondani.

A mindflayerek és maga a Mélysötét valaha hátborzongató lovecrafti horrorok kellékei voltak, most a csáposok minden misztikumukat elvesztett n+1-edik semmilyen fajjá váltak, és hé, még a tentacle porn is kipróbálható velük, jeeeeee.

Összefoglalva, egy játékkal sem találkoztam még, aminek tökéletes lett volna a története, mert 1. ez nem az a platform, ahol erre szükség lenne, 2. ha vannak is jó ötletek, a development hell általában keresztül húzza azokat. De igenis felismerhető, hogy mi az, amit igyekeztek nagyon alaposan átgondolni, mélységgel ellátni (vagy épp szándékosan nagyon könnyedre venni), és mi az, ami se füle, se farka egymásra dobált ötletekből áll, és a BG3 esetében ez utóbbit érzem.

Alaposan átgondolt darab pl. a GoW és a DAO.

Ha már a játék anakronisztikus szutyokkal szét lesz offolva, legalább a topik ne legyen, így inkább ide írom!

@Aribeth Mi a baj a történettel, illetve mi lenne jó példa a jó történetre? Mármint DAO, KotOR, ME történetei mind egy cetlire elférnének. Talán KotOR az amiben van egy nagy csavar, az meg most hogy belegondolok elég hasonló, hogy Origins-ben hogy lehet kinyírni a főgonoszt, illetve BG3ban is milyen áldozat kell hozzá.

Az Isobel és Dame Aylin dolgot aláírom, biztos másként látnám, ha Ismáel és Mister Aylin lett volna.

Man literally too angry to die