Végre! Végre megvan az új iPhone 17, vagy a Mikulás/Jézuska a csizmába/fa alá csempészett egy ROG Xbox Ally X-et (ilyen ajándékcsempész engem is meglátogathatna :-D ), esetleg szülinapra a dobozt kibontva egy ROG Zephyrus G14 (2025) mosolyog vissza rád! Aztán a kütyü belakása sokkal tovább tart, mint gondolnád, mert hiába a gigabites internetelőfizetés, magán az eszközön mért hálózati sebesség ennek töredéke. Hol lehet a gyenge láncszem ilyenkor? Sanda pillantásunkat vessük a routerre…
A WiFi 7-kompatibilis készülékünk csupán félkarú óriás, ha az otthoni vezeték nélküli hálózatunk leragadt egy régebbi szinten, épp ezért érdemes ezzel is foglalkozni, ha már adott az ezt támogató ketyere. A WiFi 7 egyik legfontosabb újítása, hogy sokkal szélesebb adatátviteli csatornákat használ: míg a régebbi WiFi 5 és WiFi 6 szabványoknál a csatornák mérete korlátozott volt, a WiFi 7 akár 320 MHz-es sávszélességet is biztosíthat. Ez azt jelenti, hogy egyszerre sokkal több adat fér át a hálózaton, így a kapcsolat gyorsabb és rugalmasabb lesz. A sebességnövekedéshez hozzájárul a 4K-QAM nevű technológia is. Ez a megoldás sűrűbben „csomagolja” az adatokat, vagyis ugyanannyi idő alatt több információt képes továbbítani. A gyakorlatban ez körülbelül 20%-kal nagyobb adatátviteli sebességet jelent a WiFi 6-hoz képest. Ez különösen akkor érezhető, ha nagy fájlokat töltesz le vagy fel, vagy ha egyszerre több eszköz használja intenzíven a hálózatot.
A WiFi 7 egyik legizgalmasabb újítása az MLO (Multi-Link Operation). A korábbi szabványoknál a hálózat mindig egyetlen frekvenciasávon működött – például 2,4 GHz-en, 5 GHz-en vagy 6 GHz-en. Az MLO azonban lehetővé teszi, hogy a WiFi 7 egyszerre több sávot is használjon. Ez nemcsak a sebességet növeli, hanem a stabilitást is: ha az egyik sávon zavar vagy túlterheltség jelentkezik, a rendszer automatikusan a másikra vált, így a felhasználó szinte semmit sem érzékel a problémából. Az interferenciák – vagyis a különféle zavaró jelek – mindig is gondot okoztak a vezeték nélküli hálózatoknál. A WiFi 7 erre is kínál megoldást az MRU (Multi-Resource Units) és a Puncturing technológiákkal, amelyek ellenállóbbá teszik a kapcsolatot a külső hatásokkal szemben. Ez különösen zsúfolt környezetben, például társasházakban vagy irodaházakban hasznos, ahol sok hálózat működik egymás mellett.
A MU-MIMO (Multi-User Multiple-Input Multiple-Output) technológia továbbfejlesztése szintén nagy előrelépés. A WiFi 7-ben a 16x16 MU-MIMO azt jelenti, hogy a hálózat kétszer annyi adatátviteli csatornát tud egyszerre kezelni, mint a WiFi 6. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy sokkal több eszköz tud párhuzamosan, akadás nélkül kommunikálni a hálózaton. Gondolj csak bele: egy modern otthonban egyszerre lehet online a laptop, a telefon, a játékkonzol, az okostévé, a tablet és még az okoseszközök is. A WiFi 7-nek ez már nem jelent kihívást.
Az alább ajánlott ASUS WiFi 7-routereknek sok közös vonása van: helyet kapott mindegyikben a 4K-QAM és az MLO; az USB-portra akár mobileszköz is csatlakoztatható, így a vonalas internetkapcsolat mellett egy mobilosat is képesek kezelni; támogatják az AiMesh technológiát, így mindig a legoptimálisabb jelforráshoz csatlakoznak az eszközeink; és nem mellesleg a biztonsági rendszere is emelt szinten teljesít. Érdemes még kiemelni a dedikált IoT-hálózat menedzsmentjét, amit az okoseszközeink számára alakíthatunk ki, illetve a beépített VPN-támogatást is.
Az ASUS RT-BE58U estében a „belépőszint” kategória megtévesztő lehet: mind tudásában, mind a nyújtott szolgáltatások tekintetében nem mondható szegényesnek ez a router. A maximális adatátviteli sebessége akár 3600 Mbps is lehet; az 5 db Ethernet-portjából az egyik 2,5 Gbps sebességet tud – ez lehet akár LAN, akár WAN port is (a maradék portok 1 Gbps sebességűek, és ezek közül egyet lehet tetszőlegesen WAN-, illetve LAN-interfészként beállítani). Az USB-port a mobilinternet biztosításán kívül tud még nyomtató-, FTP-, fájl-, és/vagy médiaszerver is lenni, és képes Time Machine biztonsági mentéseket fogadni. A négy antenna meg erős és stabil jelet képes biztosítani.
Ha valami „gamerebb” megoldást szeretnénk, a TUF Gaming BE6500 routert érdemes megfontolni. A maximális sebesség itt már a modellkód alapján sejthető: 6500 Mbps. A hat antenna nemcsak a fentebb említett sebességnövelő technikák alá dolgozik be hatékonyabban, hanem képes irányított rádiójeleket is leadni/fogadni, így javítva a kapcsolat hatékonyságát/stabilitását – ezt beamformingnak hívja a szaknyelv. Itt már mind a WAN-port, mind a 3 db LAN-port 2,5 gigabiten repeszt, ráadásul az 1-es LAN-port dedikáltan játékra van beállítva – az ide kötött eszköz prioritást élvez minden más hálózati forgalommal szemben (főleg, ha játékról van szó). Az USB-port természetesen itt is adott, és hasonlóan sokoldalú, mint a „kistesónál”.
Végül prémium megoldásnak ott a ROG Strix GS-BE18000. Egészen elképesztő, 18000 Mbps sebessége tiszteletet parancsoló, a 8 db antennájával nem gond az alacsony késleltetés biztosítása sem, mindezt úgy, hogy a beamforming is adott. A megszokottal ellentétben itt 8 db 2,5 Gbps Ethernet-port került kialakításra, ezekből egy természetesen a WAN-port, ugyanakkor kettő a TUF testvérmodell egyetlen portjához hasonlóan gaming port, azaz dedikáltan a játékra van beállítva. Az USB-port és az általa nyújtott szolgáltatások természetesen itt is jelen vannak.
És mi van akkor, ha még nincs WiFi 7 eszközöm? Az ASUS promóciójával ez sem feltétlen gond, ugyanis ha november 8-áig vásárolsz az akcióban részt vevő ASUS WiFi 7-routerekből, nyerhetsz egy ROG Ally X kézikonzolt!
