Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Ha nagyon moralizálni akarnék, akkor most visszakérdeznék, hogy melyik szerinted a "legjobb befejezéshez vezető út" és miért pont az?

"You don't wanna be my enemy, I promise you"

Én szintén alaposan megkésve, tavaly decemberben vittem végig. A története nekem is tetszett. (Bár kb. az utolsó negyedét a youtube-on néztem meg, mert bejött egy olyan programhiba az egyik pályán, ami game breaking, ráadásul megkerülhetetlen, ha jelentkezik, tehát ott nekem véget ért a saját játék. Mivel addig mindenhol frankón/ideálisan döntöttem, így a legjobb befejezéshez vezető utat követtem ily módon végig.)

Viszont sokkal inkább volt egy interaktív filmszerű valami, helyenként döntési helyzetekkel vagy a QTE dolgok sikeressége/sikertelensége alapján létrejövő elágazásokkal, semmint valódi, klasszikus játék. De ez persze a stílusból adódik. (Én a "klasszikusabb" játékokat kedvelem, ebben végig kevésnek éreztem magát a "játékot", így nem váltam a stílus rajongójává, nem is néztem rá a fejlesztők többi, hasonló stílusú alkotására. Viszont nem bánom, hogy végigvittem, mert különleges, egyedi alkotás volt a maga nemében, és profin megcsinálták/érdekes volt a története. És ugyan röpködtek benne a sztereotip "filmipari megoldásos" dolgok, de ezzel együtt is volt mélysége.)

Endure. In enduring, grow strong.

Detroit: Become Human

Tegnap éjjel értem a végére a játéknak. Mint grafikailag, mint voiceacting-ben, mint sztoriban nagyon jól sikerült alkotásról beszélünk.
Az ending-jéről szerintem nem nagyon lehet egységesen beszélni, hiszen ha jól értesült vagyok, akkor ennek a játéknak 85(!) különböző befejezése lehetséges.

Az enyém elég letargikusra sikerült, le is ültem a kanapéra még utána egy pár percre, mielőtt elindultam volna lefeküdni. Durván nyomasztó volt egy-két rész benne, és morálisan is megdolgoztatott jópárszor.

Sok ilyen játékkal szeretnék még a közeljövőben találkozni, amik ilyen inputot adnak és ilyen nyomot hagynak bennem.

"You don't wanna be my enemy, I promise you"