Metro: Last Light (Redux)
Haha, ez a játék 90%-ban ugyanaz, mint a Metro 2033, csak szebb grafikával, új pályákkal és sztorival. Ez továbbra is egy csőjáték, és nem az alagutak miatt: még a nyíltabb terepeken is egy láthatatlan vonalon vagyunk vezetve. Ugyanazok a feature-ök hiányoznak belőle, amiket már a 2013-as elődből is hiányoltam: főhősünknek, Artyom-nak továbbra sincs lába. Fedezékrendszer szintén semmi. AI, mint olyan, alig létezik: ha egy területen valaki észrevesz, abban a minutumban minden ellenfél centire tudni fogja, hova kell lőni. A szörnyek továbbra is szeretnek a hátunk mögé spawnolni, és még sorolhatnám.
Minden hibája és korszerűtlen megoldása ellenére mégis, az egész játék úgy, ahogy van, még mindig működik. Valahányszor felkapjuk a maszkot, és a sötét alagutakból kimerészkedünk a felszínre, szinte tapinthatóvá válik a radioaktivitás, az atmoszféra borzongató (/sugárzó?). Ügyesen zsonglőrködik a kampány a különféle zsánerekkel: a Mad Max-féle steelpunk világ jó érzékkel vegyül az orosz környezettel, amit itt-ott megfűszereztek lovecraftet idéző horrorral. Zseniálisan elevenedik meg Glukhovsky víziója, ami mindvégig egy maximumra pörgetett, disztópikus hidegháborús szorongás, annak minden megelevenedett rémálmával.
Mint az elődje, ez a rész is iszonyatosan betalált, és még 1 héttel a végigjátszás után is kattog pár dolgon az agyam. Nem játszom FPS-ekkel, és nem vagyok oda a lőfegyverekért sem, de a Metro világa a csörgő-zörgő fegyverarzenáljával számomra üdítő kivétel. Kontrollerrel játszottam végig (a korral jár…), bekapcsolt auto aim-mel tökéletesen irányítható, és ami még jobb: bugmentes! (Mondjuk egy reduxtól ez elvárható...) 1-2 fejezetet szerintem még tuti újra játszok a téli szünet utolsó napjaiban, és tervezem minél előbb belevetni magam az Exodus-ba is.
Short Trip
m_anger itteni játéktesztje hívta fel rá a figyelmem, és rögtön meg is vettem. Az említett cikkben minden le van írva: egy (vagy két) grafitceruzával megrajzolt játéktérben kell villamosvezetőként antropomorf macskákat utaztatni az állomások közt. Ha elértünk a végállomásra, fordulhatunk is vissza. Ennyi. Kicsit nehezen került be ebbe a hsz-be, mert nincs 5 perc “végigjátszani”, és utána is, a végtelenségig el lehet vele lenni. Aki szereti ezt a cozy műfajt, vagy csak kipróbálna valami nyugodtabb játékot, ami alatt végiggondolhatja az életét, annak tudom ajánlani. Bár mostanra elmúlt a leárazás, így is mindössze 2€, sőt a készítő weboldalán kipróbálható egy ingyenes változat is (amiből sajna hiányzik a scheduled mód, ami némi gamifikációt is visz a játékba).
Stray
Ez volt a játék, amire már a bejelentő trailernél felfigyeltem, és röviddel a megjelenése után meg is vettem. Aztán úgy alakult, hogy csak most, 2 évvel később vetettem bele magam. Röviden úgy fogalmaznék, hogy nem csalódtam, de kicsit többet vártam.
A koncepció (tegyünk egy macskát cyberpunk környezetbe) kellően izgalmas, de maradt pár hiányérzetem a végére. A macska irányítását jól eltalálták, tetszett, hogy egy rakás macskás dolgot (bútorkaparás, alvás, mindent is leverni mindenhonnan) is csinálhatunk mellékesen. Ugyanakkor hiányoltam azt a szabadságot a mozgásban, ami minden macska sajátja; nem tudunk pl. függőlegesen falakra és csővezetékekre felmászni, csak egyik ugrási pontról a másikra ugrani.
Sajnáltam azt is, hogy ebben a játékban is többnyire kulcstárgyak megfelelő helyre juttatásával és kapcsolók aktiválásával haladunk előrébb. Pedig ha valahol, itt igazán ki lehetett volna használni, hogy macskaként gondolkodjunk, és oldjunk meg “kalandjátékosabb” feladványokat.
Ami viszont a körítést illeti, a disztópikus háttérvilágot a neonfényben úszó favellákkal és mindennapjaikat élő robotokkal egész jól eltalálták. Az egész játék hangulatán rengeteget javít a humor, ami leginkább főhősünk macska mivoltából adódik, de erre szükség is van, mert enélkül érfelvágósan nyomasztó lenne a sztori. Bár nem újdonság ez az “emberek magukra hagyták a gépeket” történet, de az érzelmi hullámvasút biztosítva van.
Félreértés ne essék: tetszett, jól szórakoztam, még ha kissé rövid kaland is volt. Simán csak túlértékeltnek érzem, és erősnek tartom azokat a kijelentéseket, hogy ez lett volna a 2022-es év játéka (hiszen mind tudjuk, hogy az a Syberia: The World Before volt
). Azért legalább egyszer mindenkinek ki kell játszania, akinek volt már szőrgombóc barátja. 
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
