Nioh 3 teszt – Beutazzuk a japán (alternatív) történelmet [hozzászólások]

Engem tegnap este kicsit kiégetett. A kettőben pont azt szerettem (az eggyel ellentétben), hogy minden fegyverrel lehetett érvényesülni, főleg normálon. Ehhez képest amit az a nyomorult Hiruko levágott a P2-ben az valami legalja volt. Lehet csak én nem éreztem rá, de valami borzalom volt odachival a harc, 95%-ban passzívan tudtam csak játszani, deflectelni mindent és reménykedni, hogy az AOE nem esik a fejemre. Slusszpoén, hogy volt amikor tuti jól deflecteltem, beadta a hangot, rám került a buff, de azért a területi sebzés berobbant és letépte a 90% HP-m...
Utána a tesó rátett egy lapáttal, ott át is váltottam kaszára, az előző részt úgyis azzal toltam.
Ilyen elmebeteg effektorgiát én már rég láttam, mint itt. A harc első fele még nem is volt annyira nehéz, de rendesen megfájdult a szemem az egésztől.
És egyébként nem arról van szó, hogy nehéz. Egy nehéz harc jó, mert van sikerélmény mikor lemegy. Malária az Eldenben jó volt. Itt a tesó a folyamatos villódzásával, meg távoltartó AOE támadásokkal csak fárasztó.
Utána még elvittem a következő bossig, az legalább gyorsan lement odachival, de attól még idegesítő volt. P2-ben ott sincs semmi értelme az odachinak, mert egész egyszerűen nem akasztja meg az ellenfelet, de az legalább úgy pörög meg pattog ide-oda, mintha muszáj lenne.

Az meg csak személyes véleményem, de mikor rájöttem, hogy az utolsó térkép a Ronin idejébe tesz át ott azt éreztem inkább lett volna vége Hiruko után. Tényleg nem volt más ötlet, mint előremenni az időben?

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Viszont itt maga az a része is csúcs, ahogy fejlődsz és egyre jobb leszel. Ha valami nem megy, akkor megpróbálod másképp. Más fegyverrel és képességekkel. Ha úgy sem megy, akkor elmész fejlődni és később visszatérsz. Én is egy 5-6 éve kezdtem ismerkedni ezzel a stílussal, előtte rühelltem, mint a **art. De azóta lement jó pár cím és hatalmas élmény, mikor egyedül le tudok verni valami kemény boss-t vagy mestert. Itt Nioh 3 esetében azt kell mondjam, hogy már olyan 95%-ban full egyedül tolom és ez már hatalmas szó, mert az első 2 résznél nyakra-főre hívtam be a játékosokat. Most meg már több alkalommal én csatlakoztam be random emberek világába, hogy segítsek. Szóval a feeling egy részét hazavágná a sztori nehézség, de tökéletesen értem, amit mondasz. The First Berserker: Khazan péládul nagyon érdekel, utólag kapott beginner nehézséget. De állítólag még az sem túl könnyű, nem is mertem megvenni.....

Pl. a Jedi gameket azért tudtuk együtt élvezni, mert story fokozaton lejátszhatók kb. bárki által. Ugyanakkor értem pontosan, hogy miről beszélsz, nekem is a hangulat része valahol a nehézség. Csak mondom, ez a gatekeeping baromi kontraproduktív az iparnak.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Mondjuk személy szerint én a lehető legtávolabb állok a hardcore soulslike gamertől, mert ha valami iszonyat nehéz helyzetbe futok bele, akkor rohadtul kiborulok és már hívom is be a random online embereket. Sőt! Volt 4-5 játék, amit teljesen el is engedtem, pedig iszonyatosan tetszettek. De valamiért betegesen vonzódom a játékmenetükhöz és az atmoszférához, amit árasztanak. Értem, hogy szuper lenne a sztori mód, de onnantól ezeknek valahol kicsit megszűnne a varázsa. Phantom Blade Zero-t is azért várom mocskosul, mert lesz benne nehézség állítás. Pedig ott rettenetesen fájt volna a szívem, ha HC soulslike lett volna co-op lehetőség nélkül. De így már annyira nem aggódok.

Én csak itt lurkölök, de amúgy ez a nehézség dolog valahol tényleg probléma tud lenni. Nem akarom offolni a topicot, de pl. párom odalenne az Elden Ringért, nagyon tetszik neki, iszonyatosan foglalkoztatja, de nem elég ügyes hozzá és nem tud vele játszani. És tényleg, én mindent totál megértek, meg hogy hinnyedeg*cihardkórgémerek vagyunk, de igazán betehetnének minden játékba egy story módot. Ne járjon acsi, vagy akármi. De én is azóta, mióta együtt vagyunk látom igazán, hogy a játékipar a lehetséges közönség hatalmas részét, megkockáztatom hogy szinte a felét elveszíti azáltal, hogy nem elég hozzáférhető.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Én is maxomolom a térképeket. Ma nagyon megijedtem, hogy véget ér és reménykedtem egy újabb térképben. Erre durr csak beadta lvl 130-ig!!! Szerintem jóval könnyebb lett az első két résznél, én továbbra sem értem asírást, hogy jajj nehéz és legyen már difficulty állítás. Ha nem megy valami, be lehet hívni segítséget. Ráadásul most már story exploration módban az egész játék végigvihető hárman! Meglett a Kintaro szett és a 118-as szint, elmebeteg amit művel a fejszével! Sokáig odachi-s voltam, de kíváncsiságképp kipróbáltam az axe-ot és ottmaradtam.

Én csak ma hajnalban jutottam át, de én igyekszek mindent alaposan felkutatni, csak az nincs felfedezve, amit még nem lehet.
Aztán néha bele is futok kellemetlen meglepetésekbe, első térképen a Pride, másodikon az Envy démon tornáztatott meg alaposan. Meg egy bő másfél órát az ötbossos mellékküldetés is elvett az életemből. A végére az első három már ment nohitre
Viszont érdekes a nehézség, a második térképen magasan az endboss volt a legkönnyebb. Második nekifutásra, majdnem nohitre lement. Csak egy grab kapott el, az is csak azért, mert mohó voltam.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Én nem tudok betelni vele!!! Most jutottam el a harmadik térképre. Ez egy szuper évindítás, maradjon is meg ez a szint minimum!