A cikk stílusát nem szeretném védeni, kevés modern online újság stílusát bírom elviselni pont az efféle személyeskedések miatt

(Bár gondolom létezik véleménycikk műfaj.) De tartalmilag talán pont arra reagál, amit itt Aribeth is felvetett, mint vád, meg elég sokan az interneten: nehéz azt képzelni, hogy Nolan azért castingolt volna egy (vagy két) fekete főszereplőt az új filmjébe, mert a stúdió az óriási büdzséért cserébe ezt várta el tőle. A cikkben leírtak, ha jól értem, megkérdőjelezik egy ilyen egyezség fontosságát. Én igazából az elejétől kezdve csak azt az álláspontot szeretném képviselni, hogy bízom annyira Christopher Nolan rendezői munkájában, hogy saját, alkotói szándék vezérli nemcsak az Odüsszeia összeállításánál, hanem minden filmjénél, és kész. A többi csak összeesküvés-elmélet. Sokan feltételezik (és Elon Musk erőteljesen erősíti a narratívát), hogy kizárólag az Oscar-díjak iránti (elképzelt) vágy, és az ennek való megfelelési kényszer vezethet egy Nolan jellegű rendezőt, hogy fekete színésznőt castingoljon egy szokatlan főszerepre (tulajdonképpen itt lentebb is ezt mondták többen), de szerintem a cikk rávilágít arra, hogy ennek nem lehet különösebb valóságalapja.
Az Oscar-kvóták további működéséről nincs különösebb véleményem, nem is igazán foglalkoztat, őszintén. Én magam is csak azért reagálok erre, mert meglepődve látom, hogy ez sokaknál elfogadott tény, hogy mondjuk ez az Odüsszeia is már valamiféle stúdiókényszer miatt készül olyannak, amilyen. Érdekes, hogy te azt mondtad korábban, hogy a kulturáltabb rétegek aggályai szűrődtek le a troll rétegekhez, de én azt gondoltam, hogy ez pont fordítva történik, és látva, hogy milyen komoly szinteken (értsd: komoly ismerőseimnél is) egyre többször felvetődik ez a kérdés, az utóbbit hiszem el. Mondjuk ez mindegy igazából, ezt csak úgy mellékesen le akartam írni
Szóval szeretném fenntartani, hogy engem csakis Nolan és az Odüsszeia érint ebben a kérdésben, mert óriási fan voltam régen, és a filmjei minőségétől függetlenül az ő művészeti vízióját szimpatikusnak tartom a mai napig. A görög eposzok és tragédiák pedig egyre jobban az életem részei, szóval ezért is. Az, hogy jók-e a kvóták, rosszak-e, kellenek-e, faszság-e, van az ipart megrengető castingolási kényszer a rendezőkön vagy nincs, ez, őszintén, túlzottan nem érdekel egyelőre... furcsállom viszont, hogy egyre többen vádolják ezzel Nolant is, akiből én, a munkásságát ismerve, a legkevésbé nézek ki bármi ilyesmit. Szerintem a cikk jól rávilágít arra, hogy miért nem is lényeges kinézni belőle ezt ahhoz, hogy elhiggyük, hogy az Odüsszeia az ő (és kreatív csapatának) víziója miatt készül olyannak, amilyen.
My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.