Vietnámi game-k - Miért jó a téma?

Én szigorúan a katonai kérdésekről beszéltem, politikáról, ideológiáról lehet vitatkozni, de a harctér törvényszerűségeiről nem nagyon. Abszolút háborúban, Vietnámnak cseppnyi esélye sem lett volna az Egyesült Államok hadigépezete ellen. A Szovjetunió haderejének, mondjuk 10 százalékával sem vett részt Afganisztán megszállásában. Remélem senki nem gondolja komolyan, hogy a felkelők képesek lettek volna ellenállni a Szovjet Hadsereg teljes erejű támadásának. A II. vh. után, a hidegháború miatt, csak korlátozott háborút viselhettek a felek, ezért alakultak ki a patthelyzetek. A népi ellenállást a katonai erő letöri, a rendezés a politikusok dolga, de ezt a részt nem tárgyalom.

Japán jó példa a dzsungelháborúra, egy szervezett haderő megütközik, egy nálánál sokkal erőteljesebb haderővel és rendre alulmarad, ennek következtében a Szövetségesek új hadműveletekbe foghattak, ellenben Vietnámmal. Japán szárazföldi hadereje, oly gyenge volt, hogy nem hadműveleti, de még harcászati ellentámadásokra is alig volt képes, csak védekezett és visszavonult, ami egyenlő a vereséggel a hadművészetben. Gyengeségük legfőbb bizonyitéka a szovjetek Mandzsúriában bekövetkezett hadművelete. Halhin-Gol után kerek 6 évük volt a japánoknak, a védelem megszervezésére, 6 nap alatt a szovjetek áttörték teljes mélységében a védelmet és kb 14 nap alatt szétverték a 881 000 fő létszámú ellenséges erőket, melyből 444 000 fő volt a Kvantung hadsereg. A szovjet ékek naponta 60-80 km (!) mélyen nyomultak előre. Ennek oka a japán erők mind hadelméletben, mind technikában mutatott végtelen lemaradása.

A III. Birodalom megszállási övezetében valóban nagy volt a népi ellenállás, amit nem tudott elfolytani, ennek oka a szélsőséges rendszerük és a túlvállalt, megoldhatatlan katonai feladatok.

Észak-Vietnámról kialakult rózsás képről néhány gondolat. Még a 90-es évek elején egy nemzetközi történész és kutatócsoport kiadott, egy vaskos tanulmányt A kommunizmus fekete könyve címen. Angolától Vietnámig minden olyan ország szerepel benne, melynek kommunista kormánya volt, vagy a területén nagy szervezkedés folyt. Ho Si Minh kormánya csupán a harcok alatt, tízezrekben mérhető saját állampolgárt végeztetett ki, nem megfelelő együttműködés, ill. ellenzéki magatartás okán, a déli területek megszállása után ismét vérengzés következett.

A vietkongok önerőből nem űztek ki senkit, erősen szükséges volt a VDK reguláris hadserege is.