Ja a kedvencek
Ezt az elejére írom inkább
Szal ott van Fei, nagyon király, volt az amikor nem akart harcolni csak menekülni, aztán meg amikor pl Rico-t ment kimenteni az arénából, akkor olyan határozott volt, hogy kész voltam Aztán ott van Citan, aki még mindig mindent tud és mindenhol ott van Ő az akinek nem lennék az ellensége Bartot nagyon bírtam, van egyrészt az az akciómániás forróvérű oldala, de másrészt egy komoly ember, felelősségtudattal. Ellyt is szeretem a lelki dilemmájával, és jó volt hogy csak negyedszerre csatlakozott hozzánk. Így több értelme volt mintha azt mondaná hogy najó akkor áruljuk el a hazánkat mert Fei-nek igaza van Rico érdekes figura, de még nem ismertem ki teljesen. A komolyabb ellenségeket is imádom, vigyorogva figyelem hogy éppen mit csinálnak egymás Közt Grahf Miang és Ramsus. Szal röviden: A játék tele van nyomva nagyon király karakterekkel, és nagyon király azt nézni hogy mi alakul a keveredésből! Konkrét kedvencem még nincs, mert még alakulóban van az egész (még mindig). Ha választanom kéne talán Bart-ot mondanám. Akkor a további eseményekről:
Anyáááááád
Imádom ezt a játékot! Grahf megvolt nekem. Mondanám hogy aránylag szoros volt a harc, de az azért súlyos hogy ő egyedül volt 3 Gear ellen. Aztán jött az az olcsó trükk a lerázására, bár Hammer poén volt Amennyiben eddig nem mentél tovább, akkor bele ne olvass abba ami ide lesz írva. Spoiler bazz! Na azért igyekszem úgy fogalmazni hogy ködös legyen
Húú bazzmeg hogy röhögtem amikor lelőtték a Goliathot
Citan Deja vu, Fei meg érzi hogy figyelik Aztán Citan szövege a nevelési módszerekről Aztán jön a váltás az ellenségre: Hát ugye át lehetett érezni hogy most ismét az egyik vödör szarból a másikba léptem De jó volt újra látni őket is. Aztán meg ez a Grahf... Bazz ez mindenkivel szövetkezik??? Nagyon súlyos! Erőszakkal állítottam le magamat a továbbmenésről. Túl izgalmas most, téálleg hülyeség lenne siettetni, had érjen bennem... Estig Hú mi lesz még itt!"Ne törődj vele, hogy mit mondanak, Az vagy akinek tartod magad!"
