Vallásszabadság vs. az egyén önrendelkezésének szabadsága

Szerintem a közösség ilyen "felbomló" csoportoknál muszáj, hogy fontosabb legyen, mint az egyén. Gondolj bele, mi lenne az arabokkal, ha fontosabbnak tartanák saját magukat külön-külön, mint a népi identitást. Mondhatjuk, hogy nem robbantanának, de a dolog nem ilyen egyszerű. Ha egy arab állam megtiltja (és megtiltja) az öngyilkos merényletet, akkor vétkezik a vallási előírások ellen. Na most, akkor tesz jót, ha támogatja az ilyen támadásokat. (Ez elvileg nem terrorizmus, az akciók pedig nem terrorcselekmények)
Nem kell amerikáig menni ahhoz, hogy példákat találjunk, nekem nehezen megfogható a kezdeti problem.
Van egy másik gondolat. Európa - felvilágosodás : kialakult az eszme, hogy az ország lakói elsősorban az adott ország polgárai, így a hivatalokban,stb ők mint polgárok, mint az egység felé törekvő egyének vesznek részt. Amikor egy muzulmán lány szeretné vallási jelképeit viselni az iskolában (ami közintézmény), akkor a polgári eszme ellen véd, ami meg se elvben, se gyakorlatban nem tesz jót az országnak.
A két példám (arab és mondjuk francia) nagyjából fordított, szerintem a problémákat az eltérő kultúra miatt nem lehet megoldani. A legtöbb esetben a vallás már gyökereiben tiltja az asszimilációt. Én elfogadás-párti vagyok.
kishell

[Brutus, fiam, ne játssz azzal a késsel! Valaki még megsérülhet.]