Az ember, akinek Havas Henrik igazat adott!

én visszatolattam volna, hogy megnézzem biztos átmentem e rajta

Homo homini Lupus! - Ember embernek farkasa!

Ekőször is bocs, hogy ezért külön témát nyitok, de úgy érzem megérdemli a történetem.

Tegnap délután majdnem elütöttem Havas Henrik tanár urat!

Történt, hogy székesfővárosunk, legbellebb belvárosában (Ford Fairlane rulez!), a Városház utcában haladtam nem túl gyorsan. Az utcáról tudni kell, hogy egyirányú, és mindkét oldalán parkolnak, ezért elég szűkös.
Egyszer csak a bal oldalon egy fekete ruhás faszi az úttestre lépett, anélkül, hogy körülnézne. Gyors, ám finom fékezéssel sikerül nem felültetnem a motorháztetőre, hanem megálltam félig előtte, mellette, mindeközben mégfinomabb dudaszóvel jeleztem, hogy épp itt az ideje, hogy felébredjen!
Ekkor a csóka megfordul, a szívéhez kap, és rámnéz.
És ő volt, személyesen! Avas Anrik cigivel a kezében, telefonnal a másikban, szép pirospozsgás arcával!
Na mondom, ezt nem hagyom ki, mikor akad az egyszeri autóvezető horgára ilyen hal.
Lehúzom az ablakot.
- Elnézést, nem akartam megijeszteni, de azért jobban oda kellene figyelnie!
Havas úr egy másodpercre elgondolkozott, láthatóan meglepte a dolog, majd így válaszolt:
-Elnézést, igaza van!

divide et impera