A Magyar Légierő és Földierő

Ezzel igazából két dologt akartam szemléltetni:
1. Ak74 már nem (csak) a 7,62-est használja.
2. Sokkal inkább bíznám az életem egy AK74-esre(vagy 47-esre vagy 101-esre etc) mint bármelyik nyugati fegyverre!

"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)

nem is a cipelésről van szó, olyan embereknél akik 40-50 kilós súllyal több tíz kmt futkosnak

A Kala viszi a pálmát a amcsik M16 és hasonló szerkezetű társai elött. De én az MP5-ről beszéltem.

"Egy ilyen veszteség elfogadhatatlan minden olyan állam számára, amely számon tartja katonái túlélési esélyeit, és erkölcsileg megengedhetetlennek tartja azok mészárszékre küldését" - heh, hogy ezt pont az oroszokra akarják ráhúzni

"Volt itt valami iromány, de meguntam.."-ot is meguntam..

Ahoz hogy túléljem képes vagyok még plusz egy kilót cipelni.


A csökkentett méretű lőszerekhez való alkalmazkodás és az AK-74

A NATO országokban felismerték, hiszen ott égetőbb probléma volt, hogy a túlzott méretű karabélylőszerek (7,62x51) túl nagy teljesítményt nyújtanak túl nagy súllyal és túl nagy költségekkel, így nekiláttak kikísérletezni egy kisebb, hatékonyabb lőszertípust.
Köztudott, hogy egy kemény páncélréteg átütéséhez nem a lövedék tömege a legnagyobb segítség, hanem annak nagy sebessége a viszonylag kemény anyag és a kis átmérő mellett. Így a tervezők belátták, hogy a csökkenő lövedéktömeg mellett növelni tudják annak sebességét, mégpedig oly mértékben, hogy annak az átmérőrelatív tehetetlensége megnő, míg az összlőszersúly csökken.
Kísérleteik közben még egy meglepő hatásra lettek figyelmesek: átlőttek egy vizeshordót mind a régi, mind az új lőszerrel, s míg a régi lövedék simán áthatolt mindkétszer a hordó falán, addig az új, kisméretű lőszer csak behatolt, de ki nem jött, ellenben szétrepesztette több ízben is a hordót. El is nevezték sebtiben a jelenséget hidrosztatikai sokknak .
Ennek lényege az, hogy a kisebb méretű lövedék kisebb össztehetlenséggel rendelkezik, sebességét könnyebben elveszíti, így a teljes mozgási energiáját átadja a közegnek, amiben mozog, hiszen nincs meg a kritikus energiaszintje, hogy kilépjen abból. Ennek következtében sokkal több energiát ad át, mint nagyobb társa, tehát nagyobb stophatással rendelkezik, és a hidrosztatikai sokknak köszönhetően ott is sérüléseket okoz (megrepedt erek, zúzódott, roncsolódott szövetek), amely testrészek viszonylag távol esnek a becsapódástól. Ezek a sérülések nehezebben kezelhetőek a kiterjedtségük miatt, illetve a kisebb előfordulási evidenciánál fogva.
Összességében a NATO államok úgy találták, hogy az új lőszer, az 5,56x45 mm NATO sokkal alkalmasabb, mint elődje, a 7,62x51 NATO (.308 Winchester). Ebből kifolyólag az új amerikai karabély, az AR-14, majd az AR-15/M-16 is erre a lövedékre készült, együtt alkotva a világ egyik legszerencsétlenebb lőszer-karabély párosát.
A vietnami háborúban ugyanis, ahol az USA először vetette be élesben az új lőszert és karabélyt, olyan gyengeségeik ütköztek ki, ami sok amerikai katona halálát okozta, s nagyban hozzájárult a vereségükhöz is.
A kis méretű lövedékek ugyanis mindhiába szerepeltek jobban a laboratóriumban az új fegyverrel tüzelve, mint régebbi társaik, vagy a szovjet AK-47, hiába voltak pontosabbak és hatásosabbak, egy háború igen messze áll a laboratóriumok ellenőrzött körülményeitől. Az anyagtakarékossági és olcsó gyárthatósági szempontok maradéktalan figyelembe vétele, a nem teljes körű tesztelés ugyanis azt eredményezte, hogy a fegyverek igen sokszor meghibásodtak, nem bírván a terhelést, illetve rávilágítottak Eugene Stoner konstrukciós hibájára a direkt gázelvételes zárolással, amely igen könnyen eltömődik a legkisebb szennyeződés hatására is, amely éppúgy származhat a környezeti hatásokból (por, sár, kosz), mint a gyenge minőségű lövedék égéstermékeitől, mint ahogy ez eleinte legtöbbször származott is. Tehát ahova nem érkezett beszivárogni a sár a dzsungelben, ott a fegyver saját magát tömítette el. Ennek megtisztításához szét kell szedni a fegyvert, s megérkeztünk a második fő konstrukciós hibához, a kis méretű alkatrészdarabokhoz, amelyek hajlamosak leesni. Épületben, betonpadlón, világosban ez nem katasztrófa, mert meg lehet keresni, de esőben, éjjel a dzsungelban, miközben lőnek az emberfiára, igen veszélyes mutatvány.
Ezt tetézi a lövedék azon tulajdonsága, hogy amennyiben aljnövényzettel találkozik, vagy valamilyen idegen közeggel, mielőtt megközelítené a célpontot, azon áthaladva jelentősen veszít eredeti energiájából és irányából. Ez sokkal rosszabb találati arányhoz vezetett, mivel az ütközőzónában igen sok dzsungel volt még több aljnövényzettel. Ez aztán meg is növelte rendesen a Vietkong partizánok túlélési rátáját, mivel az ő 7,62x39 mm-es Kalasnyikovjaik igencsak megbízhatóan működtek, és nem zavarta meg a lövedék útját néhány kósza ág vagy levél sem. Ráadásul, aki már szedett szét Kalasnyikovot, az tudhatja, hogy elég nehéz benne apró, könnyen elvesző alkatrészt találni részleges szétszedés esetén.
Mindezek ellenére, a szovjet hadvezetés úgy döntött, hogy kifejleszti a maga csökkentett méretű lőszerét, így Izsevszkben megszületett az 5,45x39 mm-es lőszer, és vele együtt az új fegyver, az AK-74 is.
Az új lőszer egyik legemlegetettebb tulajdonsága, hogy ugyan a genfi egyezmények betűjének megfelel, de a szellemének aligha. Ugyanis a lövedék hegye üreges, amely igen érdekes külballisztikai tulajdonságokat eredményezett: a lövedék a testbe csapódás után bukdácsolni kezd, ami rettentő sebcsatornát és borzasztó roncsolást eredményez, viszont növeli a stophatást.
Természetesen amíg 1974-ben rendszeresítésre került, addig számos nehézségen ment keresztül. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a kisebb átmérőjű csőben megrekedt a víz, így víz alól tüzelve hajlamos volt megrepedni. Hiába volt minden politikai ráhatás, és hiába volt Kalasnyikov tekintélyt parancsoló neve és befolyása, amíg ezt a problémát meg nem oldotta, addig a cári szigort alkalmazó engedélyügyi biztosok nem "nyomták a pecsétet a papirosra". Nem véletlenül kellett a cári időkben is az első öt-tízezer lövést saját kezűleg leadnia a konstruktőrnek a fegyverével: ha berobbant egy lövedék, az nem katonákat sebesített meg, míg ha ennyi lövésnél sem történt akadály, az minden elvárásnak
eleget tett. Így aztán megszületett a második generációs Kalasnyikov: az AK-74, és testvérei.

Az AK-74 annyiban tér el az első generációtól, amennyiben a csökkentett méretű lőszer azt megköveteli: legjellegzetesebb külső megkülönböztető jegye a sokkal kevésbé ívelt tár, illetve az általában sötétebb sárga színezés az ágyazáson és a táron. További különbség a kisebb átmérőjű csőtorkolat, bár ez csekély gyakorlati értékkel bír, hiszen aki az előzőekből nem ismeri fel a különbséget, az aligha ez utóbbiból fogja, illetve aki ilyen közelről néz bele a csőbe, annak már úgyis mindegy…
A kezelőszervek, a működtetés, a részleges szétszedés gyakorlatilag megegyezik, így egy átlagos közkatona is igen gyorsan átképezhető az új fegyverre (max. tizenöt perc!!!), hiszen kezelésének készségszintű elsajátítására nincs ismételten szükség.
Az új fegyverben és elődjében oly sok közös elem van, hogy akár egy helyőrségi fegyvermester is át tudja alakítani a régit az újjá, cső, zárszerkezet, tár, és még néhány egyéb alkatrész cseréje által. Ez óriási előnyt jelent az USA-val szemben, hiszen annak katonái az M-16 bevezetésekor oly sok újítással találkoztak, hogy századok haltak meg amiatt, hogy nem tudták a fegyverüket rendeltetésszerűen használni és karbantartani, amikor a frontvonalra kerültek. Egy ilyen veszteség elfogadhatatlan minden olyan állam számára, amely számon tartja katonái túlélési esélyeit, és erkölcsileg megengedhetetlennek tartja azok mészárszékre küldését.

"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)

Az igaz hogy félreolvastam (bocsi), de ez nem változtat semmin. Arra gondolsz amit a tisztek hordtak/hordanak a ruszkiknál rövidített cső, válltámasz? ..de a szerkezet (závárzat stb) az maradt.

Ugye egy marék 9mm cseresznyemagnak közel sincs olyan súlya mint egy marék 7,62esnek és hát az ak teli tár (30 férőhelyes ) már 1 kiló körül van.

Nah mindegy, nem veszünk össze. Az AK-k nagyon komoly és megbízható fegyverek, de a H&K MP5 egy nagyon jól sikerült fegyver.

"Volt itt valami iromány, de meguntam.."-ot is meguntam..

Nem AK47-est írtam hanem AK74-est! De lehet hogy amiről én beszélek az AK hatvanakárhányas. Na mind1. A lényeg az hogy a fegyver amiről beszélek kissebb mint az AK47-es és kinyitható váltámasz van rajta. Tulajdonképpen az mp5 oroszosított változata. A magyar deszantosok is ezt használják/használták.

"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)