Igazán érdekesek voltak a lélektani elemzések. Megpróbálok hozzájuk szólni, de sajnos nagyon korlátozott ideig lehetek itt...
Akkor kezdjük a kevésbé fontossal: kaja.
reggeli: vmi Szodexós sz*r, asszem lekvár + kifli, nem emlékszem, kóma voltam.
ebéd: vmi Szodexós sz*r (Szodexó a cég, ami a kaját hozza), asszem rakottkrumpli. Pfojj. Szerencsére egy kornettóval sikerült kiegészíteni a kajámat, az még éppen kijött a szűkös költségvetésből.
vacsi: nem tudom mi lesz, de már előre félek. Nem baj, majd hidegkajával kipótolom.
Angolóra: a doga alapjaiban lett sz*r, pedig tanultam rá. Azt szeretem magamban, hogy komoly felkészültség mellett is be tudom magamnak beszélni, hogy el fogom tolni, és úgy is lesz.
Ennyit az angol ötösről, bár mostmár a négyes is veszélyben van.
Én (főleg Cloudnak): azt megértem, tudom, hogy nem helyes a neten keresni magam. De abban egyetértek Noraddal, hogy a "kinti" világ maga a szenny, és megértek mindenkit, aki nem kér belőle. Viszont minden ember a boldogságot keresi, a boldugulást, és szerintem az csak másodlagos, hogy hogyan találja meg.
A neten könnyebb őszintének lenni, pont azért, mert az embernek csak a nickjét látod. Itt magadat adhatod, őszinte lehetsz, főleg mert kevesebb az emberek esélye arra, hogy ezzel visszaéljenek. Persze igazán jó az lenne, ha az ember a "valóságban" is képes lenne valakinek kiönteni a szívét, anélkül, hogy attól kéne tartani, visszaélnek vele. Én próbáltam a valóságban is teljesen őszinte lenni, de nem tadtam.
Mellesleg csak az iskolában vagyok ennyire zárkózott, a barátaim között többnyire a társaság középpontjában vagyok. Ha nem hiszed, kérdezd meg Atkót.
Pl. általánosban az osztály bohóca voltam, stabil hármas magatartással. Most meg meg se nyikkanok.
Nem tudom, érzitek-e, de az ember szétforgácsolódik a mai világban. Annyi féle képpen kell viselkedni, annyi alárcot kell ölteni, hogy a sok mű én közt elvész a valódi.
Ki vagyok? Kálmán, csendes kisdiák (per pillanat), a nagyszájú Totya, aki élvezi, hogy nagyobbakat csesztethet a koliban, még ha ő is jár pórul, aki örökké jókedvű, vagy Odin, aki Gilgamesht fárasztja a kérdéseivel és a filojával, és nem különben jókedvű. Melyik vagyok én valójában?
Az meglepett, hogy a középiskolába-menet nem csak nekem volt törés. Ijesztő, hogy sok évig tartó nagy barátságok (legalább is annak gondoltak) mennek tönkre néhány hónap alatt.
Fene, mennem kell... franc bele a kollégiumba. Majd egyszer folyt. köv.
bye!
"Úgy élj, hogy ha ott vagy, ne vegyen észre senki, de ha nem vagy ott, hiányozz mindenkinek."
