Mondok egy példát: beszélgettünk valamiről egy sétálóutcában lévő étteremben, és elég kioktató stílusban bántam vele, mert tette a hülyét. Erre fogta a borát, és rámöntötte. Fogtam magam, és elhuztam onnan, utánamjött, és megkérdezte, hogy merre sétálunk tovább. Kérdezem, hogy szerinte ez volt-e a legmegfelelőbb megoldás. És akkor baszódott fel az agyam, amikor azt mondta, hogy igen. No hát akkor minden etika, és becsület ellenére megmutatta neki, hogy szerintem mi a legmegfelelőbb megoldás. Megütöttem, erősen, a tarkójánál. És, ugyan nem menteni akarom magam, mert ez egy csúnya dolog volt, de abban a pillanatban ahogy elszállt a dühöm, odamentem, és bocsánatot kértem tőle.
utána persze kibékültünk, de egészen mostanáig úgy van emlegetve a jelenet, hogy én, az agresszív állat bántalmaztam egy védtelen nőt. még ő van megsértve, és megalázva.
Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.

) akkor 200 méter után meghal!