A hk-k keleti irányban támadtak, de a gyalogság inkább a járművek mögött a szőlőtőkék fedezékében bújt meg.
Von Rosen főhadnagy így számolt be az ütközetről:
"...A páncélosokkal mi egyenesen az árkokra rontottunk, hogy saját gyalogságunk előrejutásást és az árkokba való betörését lehetővé tegyük. Az oroszok kumulatív gránátokkal, kézigránátokkal és páncéltörő puskákkal válaszoltak. Ezekkel a páncélosok kémlelőnyílásait vették célzott tűz alá. saját gyalogságunk a harckocsik mögött maradt és semmi hajlandóságot sem mutatott arra, hogy fedezékét elhagyja..."
A támogató német gyalogság még von Diest-Koerber százados személyes vezetése alatt sem volt hajlandó fedezékéből előbújni és a harckocsiárok környékét megtisztítani a szovjet gyalogságtól. Csupán két óra múlva sikerült az árokba betörni és az ellenállás letörése után mintegy 300 szovjet katonát foglyul ejteni. A szovjet halottak és sebesültek száma megközelítette a százat. A 112-es Tiger B aznap 2 db szovjet harckocsit lőtt ki.
Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.
A tankok teteje ZÁRHATÓ volt, legalábbis a háború végén biztosan.
