Stephen King vs. Dean R. Koontz

Sajnos nincs az ismerőseim közül olyan aki ezt a stílust szereti, sőt egyáltalán olyan aki annyit olvasna mint én.
A téma címében szereplő Koontz úr, akit a rajongói csak "mester"-nek illetnek, aprópénzre váltotta a tehetségét. A már alább említett Rossz hely című írását kiemelte őt a ponyva horror sokasodó alkotótáborából. Sajnos a későbbiekben saját magát plagizálta. Házaspár (esetleg gyerek), boldogság, idill, akik aztán váratlanul (ez fontos) valalmi elemi gonoszság áldozatául esnek. Van tőle vagy 6-7 könyvem, aztán többet nem vettem, mert nem tudott újat adni.
King ennél sokkat bonyolultabb stílus. Benne az a jó - és ezért B kategóriában nem is lehet jól megfilmesíteni -, hogy a karaktereket szépen megformálja. Sokszor a sztori gyenge, a hangulat és a jellemek kitűnő. A Setét torony King talán a legjobb regénye, a legrosszabb a Ragyogás (nagyon jó még: A két Rose; Bilincsben; Dolores). Nála a sablon az, hogy a végén minden felrobban. Talán három jó film készült a regényeiből: a nemrég bemutatott Halálsoron (Tom Hanks), a Tortúra és a Dolores (Kathy Bates).
Lássuk Barker-t! A Korbács az egyik legjobb sci-fi/fantasy amit olvastam! A Kárhozat már nem nyűgözött le, a Korbács után többet vártam (mint Knootz-nál).
Poe-tól nem sok mindent olvastam, de az olyan volt mint egy tompa fájdalom: sokáig bennem maradt. Kora miatt elég nehéz a stílusa.
Lovecraft sajnos (szégyenlem) kimaradt az életemből, de hamarosan pótolni fogom.
Tolkien-t hagyjuk ki kérem. Őt csak az igazán nagyokkal szabad egy lapon említeni, és nem is ez a stílus. (Érdekes, hogy a Gyűrűk urát a Korbács hatása alatt vettem meg, de nem olvastam el addig míg be nem szereztem a Babót.) A közelgő filmbemutatóval kapcsolatban csak annyit, hogy az előbb említett Babót is be kellet volna venni 4. részként. Hmmm... azt hiszem újra el kell olvasnom még karácsonyig.